SPIRIT – Style of Smile

X,Y,Z generációk…. Hová tart a világ?!

Petra — Fri, 02 Sep 2016 22:42:07 +0000

Itt-ott még hallani városi legendákról, történetekről amiknek hősei hús-vér férfiak és nők. Állítólag nem is olyan régen még létezett egy világ, amelyben nem volt szégyen beszélgetni, érinteni, egymásra nevetni. Úgy hírlik, akkoriban még egymás szemébe néztek az emberek és nem volt szégyen játékos pillantással jelezni, ha szimpatikus a másik. Természetes volt, hogy a párok kézen fogva felfedezik a várost és benne a másikat, hogy hosszú éjszakákat beszélgetnek át egymás mellett fekve, néha-néha elveszve az érintésekben csendben… Akkoriban a barátok valós élményeket és valós emlékeket hagytak a jövőre. Most viszont, amikor a jövő szinte egyetlen pillantás alatt elérkezett a korábban izgága és életigenlő generáció a múlt és jövő határán küzd a jelen társadalmi és szociális kihívásaival. A múlt már nincs, a jövő kirekeszt.

A jelen nem csak zavaros, de a 80-as évek szülötteinek számára egyenesen életveszélyes. A társadalomtudósok szerint az Y generáció már a számítógépekhez szokott, modern generációt jelöli. Valójában ők azok, akiknek életében, ugyan rövid ideig, de volt még egy időszak, amit számítógépek és internet nélkül éltek meg. Így szemben a soron következő Z generációval, akik számára már a chates barátságok és az online randik világa a természetes, az Y-okban még él a vágy a „klasszikus” kommunikációra, szemtől szemben.

Kik az Y generáció?!

Az Y generáció egy új típusú nemzedék, melynek kialakulásában a technológia száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet. Ha az 1900-as évek utáni időszakot felosztjuk, akkor ez a generáció a negyedik a sorban.

Az ezt megelőző nemzedékeket a következőképpen jelöljük. Az 1920 és 1940 között születettek a Veteránok, az úgynevezett Babyboom korszak az 1940 és 1960 között született embereké, míg az X generációhoz az 1960 és 1980 között születettek tartoznak. Az Y generáció az 1980 és 1995 között született embereké, a Z nemzedék pedig 1996-tól napjainkig tart.

Cyber szerelmek, skype-os családi kötelékek és instagram barátságok?!

Ők az a generáció, akik közül bár sokan szinglik, képtelenek nem szkeptikusan szemlélni a mobil applikációs párkeresőket. Ők azok, akik szívesebben ülnének be barátaikkal egy kávézóba beszélgetni, minthogy a közösségi portálokon kommentelve osszák meg élményeiket. A társadalom azonban frusztráló nyomást gyakorol. Mind-mind az online közösségi élményeket helyezi előtérbe és bár sokan lázadnának a cyber szerelmek, skype-os családi kötelékek és instagram barátságok ellen, mégsem egyszerű döntés, hogy kihúzzuk a dugót és visszavonuljunk a kibertérből.

Rohanó világban internet nélkül, aki nincs résen „földönkívüliként” ül a félévente esedékes találkozón barátai között. Közben az elmulasztott posztok hijján, irigység nélkül, mégis értetlenül hallgatja a történeteket egy letűnt kort megidézve… Vajon nekik hogy „sikerült” hús-vér férj, gyerek… ?! Nincs ebben a kérdésben sem keserűség, sem vádaskodás, pusztán őszinte kíváncsiság, amire egyedül az idő adhat választ. Meggyőződésem, nem a szinglikkel van a baj, hanem a világgal, ahol a férfiak és nők megkukulva, okostelefonjaik képernyői mögé rejtőzködve egy kreált kirakatvilágban „élnek”.

https://www.youtube.com/watch?v=n0rccPdNJ9A

Online detox – modernkori remeteség

Meggyőződésem, hogy nem lehet megoldás az elvonulás és az önkéntes száműzetés, de beteg az a világ, ahol a siker és az elismerés fokmérője a „lájk”. Ahol barátainktól többre értékelünk egy fotót az idővonalunkon, egy értékes félóránál munka után. Ahol a szerelem „életesemény”, ahol több száz ismerős ugrik keselyűként, ha bakinkat kommentelheti, de csak 20 örül velünk a boldog pillanatokban. Végül csupán 10 nyújt segítőkezet a bajban és egy kezeden meg tudod számolni, hogy kik azok, akik ha pár napig nem hallanak felőled maguktól megkérdezik, hogy mi van veled. Ismét nem a keserűség, csupán a realitás szemüvegén keresztül.

Persze amíg vannak, akik szemben úsznak az árral addig van remény, hogy nem süllyed el a valódi világ a Mátrix útvesztőiben. Mert egy dolog biztos még ha sokszor zavaros is a kép és hiba csúszik a programba, a múlt és a jelen határán, az újra nyitottan, de a jelenben kell élni.

Koós Petra

Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,
plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el.

…hála füzet ?! ..

Petra — Tue, 19 Apr 2016 10:32:27 +0000

„ Ahhoz, hogy a jó dolgokat értékelni tudjuk, meg kell tapasztalnunk a rosszat is… A rossz dolgok azért történnek, hogy utána jók jöhessenek…”

Unalomig ismételt frázisok, amiket egy aktuális krízishelyzet közepette, leginkább a hátunk közepére kívánunk.

Csalódásaink, veszteségeink során hajlamosak vagyunk a kínok legmélyebb bugyrait is megjárni, miközben hihetetlenül sajnáljuk magunkat és észre sem vesszük ezzel párhuzamosan a jó dolgokat.

Egy kicsit durva, de egyszerű példa. Amikor valaki eltöri valamelyik végtagját és képes azt mondani, arra fókuszálni, hogy hála az égnek legalább a másik ép maradt.

A hála és a pozitív godolatok

Az egyik spirituális előadás után egy hölgy – akinek egyébként romokban hevert az élete és önbecsülése- elhatározta, kiiktatja a negatív gondolatait és mindennap leírja azokat a dolgokat amiért hálás lehet.

Olyanokat ami mellett hajlamosak vagyunk elmenni. Mint hála azért, hogy tiszta vizet ihat, hogy fedél van a feje felett, stb….és csak írta-írta mindennap a hála füzetet.

A hála ereje

Hét hónap után – saját elmondása alapján – teljesen megváltozott. Kicserélődtek a gondolatai, hozzáállásá a dolgokhoz.

Mire észrevette pedig, megváltozott körülötte minden. Az egész élete a kapcsolatai a munkahelye, barátiköre.

A gondolatai, véleménye dolgokról a saját rezgései és merőben új életet tudott bevonzani, mondhatni varázsolni magának.

Szóval, még ha kicsit nevetségesnek is tűnik ez a ” hála ” dolog , talán érdemes egy ilyen kis füzetet vezetni…. mi van, ha mégis címszóval …. :)))

Jeremiás Katalin

A gondolat ereje…

Petra — Sat, 06 Feb 2016 14:47:01 +0000

Ma már kísérletek bizonyítják, létezik egy erőtér, amely mindent mindennel összeköt. Ez az erőtér nem más, mint a saját rezgésterünk. Rezgésterünket pedig érzelmeink, gondolataink és meggyőződéseink alakítják. Csak és mindig azokat vagy olyan eseményeket vonzunk életünkbe, amelyekkel azonos hullámhosszon vannak rezgéseink, gondolataink – vonzás törvénye.

Ezt leginkább saját magunkon tudjuk megtapasztalni, hiszen hasonló életszituációink és kapcsolataink vannak mindaddig, amíg ” meggyőződéseink ” gondolataink változatlanok maradnak.

Így keserűség, gonoszság rosszindulat is hasonló rezgésű embereket és történéseket vonz.
Sokan ösztönből kerülik a negatív, panaszkodó embereket.
Ha ez nem megy ösztönből, tedd tudatosan. Nem ellenük, hanem a saját érdekedben.
Légy bátor, építsd le a negatív rezgéseket, kapcsolatokat. Kötekedés, zsörtölődés, szitkozódás, puffogás helyett próbálj csak a jó dolgokra koncentrálni, hogy rezgéseid által képessé válj a számodra kellemes energiákat, dolgokat megteremteni, bevonzani életedbe.

„Minden rosszban van valami jó” mondja a közmondás.
Már csak meg kell tanulni észrevenni :)))

Buddha:
” Minden a gondolkodás módjától függ.
Minden a gondolkodásból indul ki, mindent ez irányít és teremt.
Aki helytelenül szól vagy cselekszik, azt úgy követi a szenvedés, mint a kerék az igavonópatáját „

Jeremiás Katalin

Meleg párral hirdet az ékszeróriás…

Petra — Sat, 10 Jan 2015 21:29:31 +0000

Truman Capote ‘Breakfast at Tiffany’s’, azaz Reggeli Tiffany-nál című regényéből készült, Álom luxuskivitelben című film óta nem csak Audrey Hepburn, de az illusztris zöld dobozka is egyet jelent a végtelen eleganciával. Az aprócska türkiz az oltárhoz vezető szerelem tárgyiasult záloga lett. A cégóriás nem csak csodás ékszereivel, hanem megkapóan romantikus kampányaival is belopta magát a női szívekbe. A márka történetében most új dimenzió kezdődött: a legújabb eljegyzési gyűrű-kollekciót népszerűsítő képeken azonos nemű pár látható.

Mára mondhatni klisé-számba megy a jelenet, amint a lány könnyektől elhomályosult szemmel kibontja a türkiz szalaggal átkötött dobozt, hogy meghatva elrebegjen egy igent a csillogó kő fölött…

Ez most valami új és friss, valami nem várt… pláne annak tükrében, hogy a képen látható férfiak egyike sem modell, „csupán egy átlagos” New York-ban élő pár, akik hamarosan összekötik az életüket – még nevüket sem hozták nyilvánosságra.

„A mai világban igencsak rögös út vezet a házasságig, az igaz szerelem a legkülönbözőbb törénetekben születhet meg… a Tiffany gyűrű az első mondat a történetben, amelyet a párok együtt írnak, amivel elkezdik felépíteni kivételes, bensőséges közös életüket – ez az üzenet amelyet a kampánnyal szeretnénk elmondani.” – mondta a koncepcióról Linda Buckley a Tiffany & Co. PR igazgatója.

Talán eljön az idő, amikor az ehhez hasonló kampányok már nem mennek hírértékbe, amikor a meleg kapcsolatok nem a „hajtűdobálás” és „parádézó tömeg” fogalmakat idézik a köztudatba. Sajnos egyelőre nem tartunk itt, de kíváncsian várjuk, mely a Tiffany & Co. – hoz hasonló véleményvezér márkák tűzik majd zászlajukra a melegjogokat….

Koós Petra

—

Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért, plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el, vagy látogasd meg weboldalunkat:

Karácsonyi stílusesszencia…

Petra — Tue, 23 Dec 2014 20:16:46 +0000

Színes gömbök, gyertya, csillagszóró, szatén szalagok, süteményillat, porcukros mézeskalácsházikók… mitől lesz meghitt a Karácsony? Mint oly sok minden másban, itt is az apró részletekben bújik meg a lényeg. Pillanatok amelyektől mosolyra billen a szánk és megtelik örömmel a szívünk. Karácsonyi stílusesszencia, avagy egy meghitt Karácsonyi készülődés szívmelengető kellékei… készülődjünk együtt!

Összeállította: Koós Petra

—

Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,

plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el

vagy látogasd meg weboldalunkat:

„Legyetek jók, ha tudtok…” – Unicef, WWF, Sevenly

Petra — Mon, 24 Nov 2014 20:23:31 +0000

Ma már a legtöbb háztartásban szelektíven gyűjtjük a szemetet, odafigyelünk, hogy a csapot gondosan elzárjuk és ne égjen feleslegesen a villany, ha nem muszáj. Tesszük mindezt illedelmesen, talán tudatosan… de valljuk be inkább bankszámlánk, semmint a Föld vagy a környezet védelme érdekében, elvégre a számla is kevesebb ha nem csöpög a csap… Néha a tűzhely mellől elkapunk egy-egy gondolatot a duruzsoló tévében és az éhező gyerekek láttán elmorzsolunk egy könnycseppet a bőséges vacsora felett, amúgy is hiányzott még belőle egy csipet só… Összeszorul a gyomrunk, talán még küldünk egy sms-t is az adományvonalra, de vajon ennyitől tényleg jobb lesz a világ?

Sokszor dobálózunk a társadalmi felelősségvállalás fogalmával, mert az olyan trendi manapság, de 10 emberből jó esetben is csak kettő tudja mi az a Unicef, WWF, Sevenly…

Nem lehet mindenki Teréz Anya, de mint tudjuk Angelina Jolie mielőtt Jószolgálati Nagykövet lett belőle exférje vérével teli fiolával a nyakában késeket gyűjtögetett évekig… szóval még semmi nincs veszve Összegyűjtöttünk néhány apróságnak tűnő dolgot, amivel hétköznapi halandóként is megválthatjuk a világot, de legalábbis közös erővel egy picit jobbá tehetjük.

1. A UNICEF napokban publikált videójában John Lennon világhírű Imagine című számának remake-jével hívja fel a világ figyelmét a gyermekek jogainkat fontosságára, de ami ennél is fontosabb lehetőséget teremt, hogy saját ötleteidet megoszd és összefogj másokkal a világ legkülönbözőbb pontjain. A projektről itt tudhatsz meg többet >> www.unicef.hu

2. Szenvedélyesen szereted a természetet és az állatokat, de nincs lehetőséged hatalmas farmot létrehozni, ahová befogadhatod az árva és kóbor állatokat…? Nincs kifogás: válassz védencet az állatkertben és fogadd örökbe >> www.zoobudapest.com

3. A tél beköszöntével szintén nagy segítség lehet, ha az otthon már nem használt pokrócokat, törölközőket felajánlod egy közeledben lévő menhely, állatmentő egyesület számára. Neked csak lom, nekik viszont nagy segítség átvészelni a hideget.

4. Régi játékokra bukkantál a padláson, ami biztosan nagy örömet okozna egy rászoruló kisgyereknek? A Cipősdoboz akció keretében biztosan jó helyre kerül a csomag >> www.ciposdoboz.hu

5. Idén válassz valami igazán beszédes karácsonyi ajándékot a sevenly.org -tól. Frappáns feliratokkal díszített termékeik mindegyikét egy-egy jótékony célú kampány inspirálta, megvásárlásukkal az adott kampányt támogatod termékenként 7 dollárral – több, mint 1500 forinttal.

Unicef: ” a UNICEF célja, hogy a gyerekek jogai a világon mindenhol (külföldön és idehaza egyaránt) érvényesüljenek: minden gyereknek joga van a védelemhez, az oktatáshoz, az egészséghez. „

WWF: World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap, a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, amely 96 országban tevékenykedik, tagsága meghaladja a 4,7 millió főt.

Sevenly: kaliforniai székhelyű online cég, mely kollekcióit jótékonységi célok köré szervezve profitjának jelentős részét az adott ügy javára ajánlja fel.

Koós Petra

—

Az újrakezdés művészete

Petra — Thu, 23 Oct 2014 14:29:45 +0000

..mert, hogy igenis művészet. Aktivitás, kreativitás, erő, ambíció, motiváció.. ez mind-mind kell az újrakezdéshez. Vannak, akik már fiatalon ragaszkodnak a megszokott környezethez, dolgokhoz, emberi kapcsolatokhoz és csak lassan, részleteiben hajlandóak változtatni megszokott életükön… és vannak, akik újból és újból mindent drasztikusan törölve a múltból elölről kezdik, akár azért, mert jobbat remélnek vagy csak egyszerűen le akarják zárni a múltat.

Van akit minden változás motivál és vannak , akiket frusztrál… egy biztos… mint ahogy a nevében is tükröződik, az újrakezdés akkor és csak akkor lehet valóban új, ha képesek vagyunk a múltat magunk mögött hagyni, teljes egészében lezárni. Okkal döntünk változás mellett, az agyunk érzékszerveink különös játékának köszönhetően azonban miután a feladat az új élet építése, csak a szépre emlékezünk a múltból. Köszönhetően mindezt szintén az agyunk és érzékszervein reakcióinak, hiszen egy teljesen új élet építése mindig nehézségekkel jár… építeni kell, addig amíg a múltat ugyan le akarjuk zárni, de mégiscsak egy megszokott már ” kibélelt ” világ volt . Sokan éveken keresztül kattognak a régi dolgokon ahelyett, hogy képesek lennének lezárni. Ilyenkor jön a depresszió és annak további, mélyebb egészséget károsító, akár végzetes vonzatai. Ahogy szokták mondani, minden fejben dől el… amennyiben valóban a teljes változás, változtatás mellett döntünk, azt csak drasztikusan hátat fordítva lehet: törölve mindent, amit addig felépítettünk – annak jó és negatív hozamával együtt. Sokan hajlamosak az újrakezdést kudarcként megélni, mivel magunk mögött hagyunk kedvelt és megszokott dolgokat, tárgyakat életformát, személyeket. Mindaddig, amíg sokak számára izgalmas egy ilyen folyamat, addig másoknak kétségbeesett kapálózás. Van azonban minden újrakezdésnek egy hihetetlen erős hozama…bölcsebbé, megfontoltabbá és tapasztaltabbá tesz.

Jeremiás Katalin

www.formabonto-masszazs.hu

Önző ego, féltékeny szörny, üvöltő hisztérika… Hogyan szeressünk?

Petra — Tue, 23 Sep 2014 19:44:47 +0000

Szeretni és szeretve lenni. Kimondva-kimondatlanul erre vágyunk…mindannyian. De vajon képesek vagyunk-e elvárások nélkül elfogadni és feltétel nélkül adni. A sokadik csalódás után is nyitott szívvel felismerni, ha kapunk közben pedig nem csupán viszonozni, hanem önzetlenül adni?! Cserealap nélkül átadni magunkat, levetkőzni a félelmeket, a régről berögzült blokkokat, önfeledten érezni és nem rettegni, hogy elrontjuk? Játszmákat, praktikákat mellőzve, őszintén…

Sokféleképpen lehet szeretni. Van, hogy kevés van, hogy túl sok. Van, hogy követelsz, mégsem kapsz, van hogy majd’ beleszakadsz annyit adsz és mégsem elég… Csalódások, pofonok és könnyek, van akiről lepereg, van aki személyes kudarcként fogja fel. De a legkisebb fénysugárra, ami a boldogság reményével kecsegtet örök optimistaként lépünk bele az újba… de van-e értelme, ha már az elején reszketünk és múlt csalódásait előrevetítve általánosítunk?

Ahogy telnek az évek átverekedjük magunkat jó pár érzelmi mélyponton és a gödörből felfelé újra és újra fogadkozunk, soha többé nem hagyjuk, hogy padlóra küldjenek az érzelmeink… aztán elgondolkozunk vajon mi romlott el, mi az, amiből köszönjük többet nem kérünk, jönnek az elvárások, a feltételek. De hányan gondoljuk újra, hogy mi miben hibáztunk?

Nehéz magunkat kívülről figyelni, de egy újabb hiszti helyet, néha érdemes tükröt tartani. Az egyik legnehezebb feladat felismerni saját gyarlóságunkat, hogy épp’ önzően kicsinyes módon, egy előző kapcsolatból hozott sérelmeket újraélve duzzogunk és gondosan körbebástyázzuk magunkat. Az első szerelem őszinteségét, ártatlanságát persze lehetetlen visszahozni és nyilvánvalóan sok szempontból bölcsebb és érettebb módon létezünk egy párkapcsolatban a korábbi tapasztalatokkal a hátunk mögött… de különbséget kell tenni tapasztalat és sérelem között.

Minden ami bennünket épít, hogy figyelmesebb és megértőbb társak legyünk tapasztalás, amivel személyiségünket pozitívan formálhatjuk, míg a szorongást keltő élmények, gátló tényezők a sérelmek, és ezektől bármennyire nehéz, minél hamarabb szabadulni kell. De legalábbis felismerni a rossz reflexeket és adott szituációban tudatosan a jelenben maradni: hogy az adott helyzetet reagáljuk le, ne pedig egy megkopott érzelmi paletta fájdalmas puskaporát durrogtassuk értelmetlenül.

Nem könnyű játszma megnyugtatni az önző egot, megzabolázni a féltékeny szörnyet, lecsitítani az üvöltő hisztérikát… de sok esetben, ha egy pillanatra magunkba nézünk rájövünk, a hiba nem a másikban, hanem a mi készülékünkben van

Koós Petra

—

…az „igazira” várva…

Petra — Wed, 06 Aug 2014 21:09:44 +0000

Vannak akik egész életükben a biztonságot keresik. Társukban, a barátokban és egzisztenciában. Mondván a a járt utat a járatlanért fel ne add… Vannak azok, akik űzött vadként egy életen át keresik szüntelenül az ideált, hatalmas mélységeket és magasságokat megélve a csalódás és a boldogság érzettel váltakozva. És vannak azok,akik semmit nem téve, passzívan figyelnek és várnak… néha elsopánkodva azon, ha másnak sikerült, talán nekik is fog és belép az életükbe a nagy ő… nem adják meg magukat csak azért, hogy kapcsolatban legyenek…csak várnak és várnak.

Tudják mindannyian….tökéletes nincs…. legbelül azonban, titkon ott a remény, hogy valahol ott az „igazi” akit a hibáival együtt képes elfogadni, társa pedig kiegészíti őt.

A sors fintora, ha férfinak született és megvan a kellő intelligenciája a szakításokhoz, nem válik „rossz” fiúvá… sokan kedvelik és nem ítélik el, csak mosolyognak az életformáján. Ellentétben a hölgyekkel, akiket általában különböző jelzőkkel illetve túl sok szimpátiára nem számíthatnak .

Jobb esetben persze „megtalálja a zsák a foltját ” …és nem csak azért landol valaki mellett, mert belefáradt a keresésbe, várakozásba vagy fél az egyedülléttől.

Tény azonban, hogy mai elszigetelt ” internetes” világunkban, egyre többen és többen vannak az egyedülállóak és szinte hozzájuk csaphatjuk még azokat is, akik ilyen- olyan indokok miatt” társas magányban ” élnek kapcsolatukon belül…

Jeremiás Katalin

—

Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,

plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,

vagy látogasd meg weboldalunkat:

Thai-masszázs életre, halálra…

Petra — Fri, 18 Apr 2014 06:30:24 +0000

A pillanat amikor beléd hasít a felismerés: vége, többé nem kapsz levegőt… Szinte érzed a kést, ahogy mélyen, élesen karcolja lapockádat, hidegen nyilallik agyadig a bénító érzés. Nem gyilkos fegyver, csupán eszement fájdalomérzet fut végig idegpályáidon. Izmaid, ízületeid görcsösen fojtogatnak percről perce és kábán, az utolsó agysejtedig görcsben rángatózva kiáltasz segítségért: életedben először tárcsázod a thai-masszázs szalon számát. Ha darabokra törnek, ha megtaposnak is, az is jobb, mint késdöfésként megélni minden egyes levegővételt.

Kedves hang, szívélyes fogadtatás, mégis remegve lépek be a hangulatos szalonba… Kellemes illat, talán citromfű és vanília visszafogott elegye… halk zene és lágy narancsba öltözött, bambusszal borított tágas szoba.

Az izgatottságtól hevesen kezdem el mondandómat: ez az első alkalom, hogy thai masszőr keze alá fekszem és a neten kernigő kifacsart fogásokat elnézve még kissé félek mi fog történni, de hát fáj a vállam…a hátam…a nyakam… A masszőr kedvesen, mosolyogva kérdezi , hogy Do you speak English? – Ok, semmit nem értett ezek szerint, gyors levegővétel, majd angolul hadarom el iménti mondandómat, azonban az aprócska masszőz ugyanazzal a mosollyal az arcán tessékel beljebb, de semmi jelét nem adja annak, hogy bármit is megértett aggályaimból… „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” cseng a fülembe a görög klasszikus, miközben csendben vezet fel a masszázsszobába, ahol már vár a gondosan előkészített vászon „szkafander”, a thai masszázst ugyanis ebben a speciális ruhában végzik.

Megkér vegyem át a ruháimat, majd diszkréten behúzza a függönyt és magamra hagy míg öltözködöm. A zene és a fények már hatnak, valamivel nyugodtabb vagyok, de egyelőre nem szavazok bizalmat… Udvariasan kér engedélyt, hogy beléphessen és miután megkér feküdjek hanyatt a matracon langyos vizes ruhával törli meg talpamat. A csiklandós érzéstől majdnem felnevetek… „Lazíts” figyelmeztetem magam, de mire elengedném magam olyan erővel fog rá a vádlimra, mint Fekete Laci a traktorkerékre. A fájdalomtól szolidan hörögve igyekszem udvarias mosollyal „kicsi a bors, de erős” kolleginának jelezni talán kicsit kevesebb is elég lesz. Jobb híján összemosolygunk, mire ugyanolyan erőbedobással folytatja…

OK, veszem tudomásul fogcsikorgatva: ez itt most vérre megy, megszoksz vagy megszöksz – fogalmazódik meg bennem. Nézzük a jó oldalát: tulajdonképpen addig sem a nyakamban lévő szúró fájdalomra figyelek. Ez is egy módszer nem igaz?! Egymásnak feszülünk hát, mint az ókori Róma gladiátorai. Vesztésre állok: hajlít, forgat, húz és von… a pillanat töredékéig nem is érzem már sajátomnak a testemet. Vajon melyikünk bírja tovább?! Figyelem a légzésem… ütemesen, kifúj-beszív… koncentrálok… Már nem fáj vagy csak kezdek hozzászokni a még mindig intenzív nyomáshoz, félóra alatt a bokámtól immár a combtövem ízületén dolgozik a masszőr, teljes testtel nyújtja a szalagokat és egyszer csak hatalmas roppanás… Kész, végem…

Ijedten néz rám, de ezúttal én mosolygok cinkosan: No problem!…
Majd a nyakamat hallgassa

Családi vonás… recsegünk, ropogunk. Néha elég egy mélyebb lélegzetvétel és mintha egy egész géppuska lenne betárazva a gerincoszlopomba. Szóval, hogy őszinte legyek, már alig várom, hogy a hátam, a nyakam kerüljön sorra, bár nincs az az erős kéz ami elég lenne, hogy azt a rengeteg görcsöt átropogtassa és helyretegye… Gondoltam kételkedve, naivan… mert aztán lányos zavaromban csak pislogni tudtam, amikor egy perccel később immár a masszőr sarkát éreztem a hátamban a korábbi „késszúrás” helyett. Két mozdulat és a csigolyáim, mint a csatasorban: feszes vigyázban állnak, én pedig meglepetten tapasztalom, hogy ismét kapok levegőt.

Félóra még hátra van, teljesen ellazulva élvezem a fejmasszázst. Halkan szól a zene, a nyugalom átveszi felettem az uralmat és én jólesően hagyom. Őszinte hálával köszönöm meg masszőrömnek a 1,5 órányi különleges élményt, furcsa, gondolatok nélküli mámorban öltözködöm…

Búcsúzóul egy forró tea vár a meghitt gyertyafényben ülő Buddha szobor elé helyezve… Lassan kortyolom az útravalónak szánt zöld italt. Visszatérnek a gondolatok és pár perccel később újjászületve lépek ki az utcára: üdv az élők között!

Koós Petra

—

Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,

plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,

vagy látogasd meg weboldalunkat: