Persze aztán jön Richard Gere és minden/ki a helyére kerül. A  való életben viszont már más a helyzet…

A Pretty Woman szindróma

Alaphelyzetben talán nem is problémaként éljük ezt meg, csupán eleve elrendeltetésként, hogy miután a lakbért, számlákat befizettük és elindulunk a szokásos shopping túrára pontosan belőjük melyek azok az üzletek, amiket célba veszünk, mi az amit megengedünk magunknak: legyen az turkáló, egy sarki butik, H&M, Armani vagy hazai designer darab… egyikben sincs szégyellnivaló! A szomorú csak az, hogy a kevésbé tehetősek közül sokak szemében a márkák és a luxus, azt az elérhetetlen életet jelképezik, ami csak a kiváltságosoknak jár és ezzel áthidalhatatlan szakadékot építenek maguk és álmaik közé.

A kiváltságosok luxusa

Miért ne sétálhatnál be a csillogó kapukon?! Miért ne nyomhatnád le határozott mozdulattal  Louis Vuitton aranykilincsét? Miért ne játszhatnál el a gondolattal, hogy az a Jimmy Choo cipő ott a kirakatban hogyan áll a lábadon?  Miért is ne bújhatnál bele egy ikonikus Burberry ballon kabátba és miért ne simíthatnád végig a Chanel  kiskosztüm gombjait, ahogy derekadat  finoman körbezárja a precíz szabású, puha szövet?!

Kevesebb vagy? Nem érdemled meg? Nem vagy oda való? Csupa olyan kétely és gát, amit a társadalom “pakolt” rád és belenyugvóan fejet hajtasz…  Bevallom neked én is számtalanszor elhaladtam már a hatalmas üvegajtók mellett az Andrássy út fennkölt fái alatt, be-bekukkantva a kietlen üzletek szikrázó ablakain… Csak ritkán látni odabent vásárlókat, de ha igen, szédítő energia gyengíti a térdeidet, egy pillanatra megtorpansz, majd megremegve sétálsz tovább.

Shopping túra – Pretty Woman módra

Pretty Woman nap márpedig mindenkinek jár! Így pár héttel ezelőtt baráti társaságunkban nagy elhatározásra jutottunk:  ha nem is a Rodeo Drive-on, de a budapesti Andrássy úton nagy felismerésekkel tűzdelt, fergeteges „shopping” körútra indultunk! Íme a részletek

14:00
Találkozó a Costa Caffe-nál. Ruha? Semmi extra, de magas sarok és egy csini táska nem árt a saját önbizalmunknak.

14:10
Gyors bemelegítés: nagy levegő és néhány “megérdemlem” mantra, majd indulás.

14:20
Túl vagyunk az első üzleten, kb. be- és kirohantunk… De egy vagány motoros bakancs és a helyes eladósrác mindenképpen megér egy misét! Még találkozunk

14:30
Immár egy fokkal határozottabban lépünk be a következő monstrum ajtón, míg mi a kínálatot, az eladók minket vizsgálnak bizonytalanul. A fellépésünkön még dolgozni kell, de már majd negyedórát időzünk, a kezünkbe veszünk egy-egy darabot, és azon kapom magam, hogy az egyik boríték táskát épp a barna hasított bőr csizmámmal párosítom képzeletben. Megy ez mint a karikacsapás!

15:00
Megtörik a jég, méretet kérünk. Persze nincs… de rájövök igazán nem is tetszik… Ennyiért az ember mégiscsak többet vár egy fehérneműtől.

15:30
Parfümfelhőbe burkolt nők libbennek ki előttünk és pedig ösztönösen hátrálva térek ki előlük. Barátnőm figyelmeztet: húzd ki magad és ne kerüld ki őket! Padlót fogok… Az eddigi játék kezd komolyra fordulni. Hát itt van a kutya elásva, nem hihetjük, hogy nincs itt keresnivalónk! Megrázom magam és nagy levegőt véve, immár magabiztosabban lépünk be a soron következő luxuspalotába.

16:00
Tömény vizualitás és érzékek játéka vesz körbe: a puha szőnyegbe finoman süppesztjük bele sarkainkat, magabiztos mozdulattal leemelem a polcról a magazinokból jól ismert darabot. Magától értetődően öltöm magamra. Majd meglepetten megállapítom, ez bizony nem tetszik. Jöhet a következő, az árakat nem kérdezzük csak megyünk előre, simogatom az arany szegélyes bőrtáskák csatjait… Különös energia hatja át a miliőt, magamba szívom, elmerülök benne. Belenézek a tükörbe és földbe gyökerezik a lábam: lassan szertefoszlik az utolsó kérdőjel is, hogy “idetartozhatom-e”…

18:30
Hosszú órákig tartó színkavalkád és jellegzetes illatok tömény egyvelege után kezdünk elfáradni… Furcsa érzés, amikor az eladó odalép hozzád és megkérdezi segíthet-e és te ahelyett, hogy egy köszönöm “csak” nézelődöm helyett pontosan leírod neki mit keresel….

Bármit megkaphatsz

Hiszen képes vagy rá: hidd csak el, hogy bármi a tied lehet. Egy időtálló óra, egy klasszikus szabású kabát, egy finom táska… Kezdj el beszélni, írd le, hogy mi az, amit elképzeltél. Meglepődsz majd, hogy milyen élénken látod magad előtt ő pedig érdeklődve fog hallgatni, majd leültet és megmutatja a világnak azon szegletét, amiről azt hitted nem is létezik, de legalábbis sohasem érezheted testközelben. Most pedig ott ülsz és arra vársz, hogy az eddig gondosan elrejtett széfszobának képzelt raktárból előhozzák a méretedet, míg megérkezik, kristálypohárban ásványvízzel kínálnak. Szádhoz érinted és meglepődsz… ez is csak olyan, mint a többi víz. Finom mozdulatokkal helyezik eléd a designer dobozt, mely féltőn óvja kincsét. A selyempapírból kiemelve először ámulva, kissé hitetlenkedve érinted meg, ne rezzenj össze az árcédulán sokasodó nulláktól… ez csak a körítés.

Bújj bele, játssz el a gondolattal, hogy megveheted… Nézd meg jobban, vajon tényleg akarod? Ha lenne ennyi nulla a bankszámládon erre adnád ki? Hidd el, mosolyra billen majd a szád. Felállsz és egy elégedett köszönömmel nyugtázva az élményt, könnyedén kisétálsz hátrahagyva kishitűségedet: hiszen akármit megkaphatsz, de neked nincs rá szükséged!

]]> https://www.styleofsmile.com/smile/a-pretty-women-szindroma/feed/ 0 1943