Imádtam rajzolni, színezni és szépet alkotni, emellett rengeteget olvastam és saját történeteket írtam, szereplőimnek varázslatos világokat építettem újságpapírokból kivágott montázsokból és ruhákat terveztem számukra…

A továbbtanulás visszatérített a realitás talajára: alkotói munka helyett komolyabb dolgokon törtem a fejem. Debrecenben születtem, akkoriban stylistokról, tervezőkről ott még nem nagyon lehetett hallani. Viszont nagyon tetszettek az igényes reklámfilmek… ma már tudom leginkább a képi világ, a styling miatt. Így jött a marketing és a közgazdaságtan.

Csak tudatosan – avagy hogyan lettem közgazdász?

2008-ban közgazdászként diplomáztam marketingkommunikáció szakirányon, mellette pedig párhuzamosan nemzetközi gazdaságtanból is záróvizsgát tettem. A főiskola után aztán beszippantott a budapesti média, az ügynökségek, magazinok világa, prezentációk, Excel táblák… nem találtam a helyem, hiányzott a kreativitás. Külföldre “menekültem” nyelvet tanulni, Gran Canaria szigetén dolgoztam, mint PR emellett különböző online és nyomtatott platformokra írtam cikkeket.

Miután hazajöttem 2009-ben a spanyol Inditex, Stradivarius márkájának flagship üzletében kezdtem dolgozni manager-ként, ezzel egyidőben pedig a KREA Kortárs Művészeti Iskola Stylist képzésének hallgatója lettem. Olyan elismert szaktekintélyektől tanulhattam, mint az egykori Use Unused márka alapítói Tóth András és Godena-Juhász Attila divattervezők, Kiss Szilárd stylist, Matisz Alíz enteriőrtervező. Divatbemutatókon asszisztáltunk, fotózásokat szerveztünk és stylistként az üzleteket jártam a megfelelő ruhák után kutatva. Tartalmas és nagyon inspiráló időszak volt.
A divat, a stílus lett az életem.

Stílus- és életmódtanácsadás

2011-ben elindítottam a Style of Smile stílus- és életmódtanácsadás szolgáltatást és blogmagazint, amely keretében addigi tapasztalataimmal felvértezve egy fodrászból, sminkesből és fotósból álló kreatív csapattal, személyi és divat stylistként dolgoztam Németországban és Magyarországon. Ugyanebben az évben “Az év legígéretesebb fiatal vállalkozója” pályázat díjazottja lettem, valamint divatfotó kategóriában a The Photography Gala Awards által Arany minősítésben részesült stylist munkám. 2013-ban a blogmagazin megkapta a Sanoma Media VIP blog kitüntető címét és saját rovat vezetésére nyílt lehetőségem az American-Hungarian Journalban.

Újra divat – visszatérés a fast fashion gépezetbe

2017. januárjában egy új lehetőség, újabb kihívás talált rám: a C&A divatmárka magyarországi üzleteinek vizuális vezetője lettem. Büszkeséggel töltött el a pozíció, izgalmas volt visszatérni a divat és a kereskedelem ezen ágába, de rövid időn belül megfogalmazódott bennem, a fast fashion és a szériagyártás, a tömegtermelés már nem fér meg az egyre inkább ébredező környezettudatos szemléletemmel.

2018. januárjában egy sorsfordító utazás megpecsételte a “retail”- karrierem. 3 hetet tölthettem Ausztráliában, ahol a természet közelsége, érintetlensége és a helyiek hozzáállása környezetükhöz – nem túlzás – örökre megváltoztatott és a természet tisztelete és a tudatos életmód felé fordította figyelmemet.

Nem mintha az ausztrálok nem küzdenének a környezetszennyezéssel, ugyanakkor bármerre jártunk gyönyörű tisztaság vett körül és az a fajta együttélés, kapcsolódás a természettel, amelynek részesei voltunk egészen új távlatokat nyitott meg előttem.

Újra itthon – a tudatosság ébredése

Vásárláskor azon kaptam magam, hogy egyre inkább keresem a környezetbarát alternatívákat. Szinte haragudtam mindenre, ami műanyag és görcsösen próbáltam csökkenteni háztartásunk hulladéktermelését. Mindeközben bár igyekeztem továbbra is helytállni a munkámban, legbelül már lázadt a lelkem és az foglalkoztatott, hogyan találjam meg azt az utat, amely nem csak kreatív és üzleti vénámat táplálja, de megfér tudatos életmód törekvéseimmel is.

Nem sokkal ezután már Szentesi Réka divatszociológus előadásán ültem, Fast Fashion – Slow fashion témában. Magamnak sem vallottam be, de egy korszak lezárult és egy új, tudatosabb élet/mód vette kezdetét. A külső értékek és környezetünk óvása mellett évekig tartó intenzív belső munka, terápiával támogatott önismereti utazás tapasztalataival gazdagodva a stílust mára test-lélek-szellem egészében értelmezem, önismereti alapokra helyeztem. Ez a szemlélet hatja át tanácsadásaimat is.

A stílustalálkozók és a workshopok alkalmával holisztikus szemléletet képviselek: a tudatosan felépített stílus az egyik leghatékonyabb kommunikációs és önkifejezési eszköz.

Nagyjából egy éve, hátam mögött életem addigi legmeghatározóbb utazásával az ott megélt élmények hatására, szép lassan egyre inkább átértékeltem korábbi életvitelünket.  Jó ideje szelektíven gyűjtöttük a hulladékot már ekkor is, de egyik pillanatról a másikra borzasztóan bántotta a szemem, hogy háztartásunk gigászi mennyiségű műanyagszemetet termel. Az életmódváltásunknak legelőször a tusfürdős flakonok estek áldozatul, ezeket relatíve könnyen váltottuk le szappanra. Következő projektként a mosószeres, öblítős műanyagflakonokon volt a sor.

Megfoghattam volna a könnyebbik végét, mosógélről egyszerűen újra mosóporra váltva, de egy ideje már nem csak a műanyag zavar. Kezdett derengeni,
hogy az a sok vegyianyag, amit a mosószerekkel beleengedünk a vízbe – nemes egyszerűséggel – nagyon nem ok…

A mai technikai tudással a környezetre ártalmas adalékok egy része persze elivileg eltávolítható a szennyvízből, de minél kevesebb kerül a csatornákba, annál jobb.

Mosó-masa mosodája

Hogy rögtön egy vallomással indítsak: sokat mosunk. Egy jégkorongozó társ, egy napi kétszer tappancsot mosó kutya és jómagam a rendszertelenül- rendszeres, hangulattól függő táncóra, jóga, esetleg úszás edzésekkel, egy átlagos háztartáshoz képest biztosan jóval több szennyest termelünk…

Szóval heti 2-3 nap biztosan jár a mosógép. Korábban bőszen teregettem, de szintén nagyjából egy éve elegünk lett belőle, hogy amint beállt a rosszidő szárítóállványok között élünk.
Egy szárítógéppel fejeltük meg a mosógépet (szó szerint).

Ruháink élettartama 75-80%-ban a mosási és szárítási szokásainkon múlik. 

Forrás: FashionRevolution.org

Ismered mit jelentenek a ruhacímkén látott ikonok? 

Túl azon, hogy megnézzük a ruhába varrt kezelési címkét és annak megfelelő fokon, technikával mosunk, szárítunk nagyon nem mindegy, hogy a mosószer mennyire ápolja vagy épp’ roncsolja a textilszálakat. Méginkább égetővé vált, hogy lecseréljem a megszokott szintetitkus mosóporokat.

A jó hír, hogy senki nem várja el tőlünk, hogy a fenntarthatóság jegyében dézsával a hátunkon induljunk a folyóparti köveken súrolni ruháinkat.  

Ahogyan a fast fashion-ről írt cikkben is megfogalmaztam: szokásunkká kellene tegyük, hogy mielőtt megvásárlunk egy ruhát megnézzük a címkét és feltesszük a kérdést, ki és hol készítette azt. 

Nincs ez másként a háztartásunkban előforduló tisztálkodó és – tisztítószerekkel kapcsolatban sem. A tudatosság első lépése, hogy kérdezünk és megbizonyosodnunk azok összetevőiről és eredetéről.

Milyen mosószerekkel nem károsítjuk sem bőrünket, sem a természetet?

A környezettudatosság kapujában azt gondoltam, mi sem egyszerűbb: elődeink is mostak valahogy, biztosan vannak természetes alternatívák. Ha pedig natúr vagy organikus dolgok után kutat az ember a nagyvárosi dzsungelben a bio áruház tűnik a lehető leghitelesebb beszerzési forrásnak. Naivan hittem, itt bármit is veszek le végül a polcról, bátran homlokomra tűzhetem a tudatos plecsnit. Nos, tévedtem.

Mitől környezetbarát a mosószer?

• nem tartalmaz színezéket
• foszfátmentes
• biológiailag könnyen lebomló
• vegyszermentes, azaz nem tartalmaz semmilyen szintetikusan előállított vegyianyagot

….eddig sima ügy, de itt még jön egy plusz, amit sokan elfelejtenek:

+1 A környezetbarát csomagolás

Merthogy manapság trendi marketingfogás lett a tudatosság és ezzel együtt divatos jelzőket meglovagolva, rengeteg környezetbarát termék került a boltok polcaira. Némelyik minősítések egész sorozatával ejt zavarba: natúr, vegán, organikus, földbarát…

Azt javaslom, a választás szempontjai között elsőként szerepeljen a termék csomagolása.

Ugyanakkor a legtöbb termék környezetre káros eljárással előállított műanyagflakonokban hozzáférhető, amit aztán szemétbe dobunk és – bármilyen jószándékú is a vásárló – évszázadokon keresztül nyögi majd a természet.

 Ha az elsődleges szűrőn átment, elkezdhetjük böngészni az összetevőket, analizálni a tartalmat.

Ne feledd a papír, a fém, az üveg újrahasznosítható és utóbbi kettőből ráadásul, azt követően is ugyanolyan minőségű termékek készülhetnek.

Természetes mosószerek

Szódabikarbóna:Természetes fehérítőszer. Talán még emlékszel: nagyanyáink függönyök, törölközők, ágyneműk mosása előtt szódabikarbónás vízzel teli kádban áztatták a textiliákat. Egy öblítés és minden hófehér és fertőtlenített.

Mosószóda: Sokan azt hiszik a mosószóda és a szódabikarbóna egy és ugyanaz. Igaz nagyon hasonlóak – mindkettő szóda – valójában két külön szerről beszélünk. A mosószóda remek zsíroldó és vízlágyító tulajdonságának ( foszfát helyett ) köszönhetően a mosószerekhez adagolva fokozza a tisztítóhatást. Környezetbarát, de nem árt tudni, hogy túl nagy mennyiségben a talaj szikesedését okozza.

Mosódió: Délkelet-Ázsiából származó növény a szappanfa termése. Elég fura kis termény és kissé ecetes az illata. De nem kell tőle félni, a ruhák nem veszik át és a mosószerekkel ellentétben a mosódió még az olyan kényes anyagokat, mint a selyem vagy kasmír is megkíméli, tovább megtartja a színüket. Ráadásul hipoallergén.

Tipp: Az egy mosáshoz ajánlott 4-8 diót kis zsákban szokás bedobni a mosógépbe. Mellékelnek is egy erre alkalmas vászonalkalmatosságot, de bármennyire is gondosan csomózza az ember, néha megesik, hogy kioldódik és a mosódió darabkák beköltöznek a ruhák közé. Ugyan nem lesz baja a ruhának, de az élmény hasonló a „papírzsebkendő a mosásban”- esethez, ezért én az utóbbi időben a mosódióból folyékony mosószert főzök.

Lehet kapni folyékony mosódiót a boltban is, de sajnos általában a hagyományos gélmosószerekkel megegyező műanyag flakonban. A termés egyébként is sokkal olcsóbb és otthon gyakorlatilag nulla erőfeszítéssel
1 liter vízben 20 diót felforralni tényleg nem varázslat.

Mosószappan: Az élő vízben teljesen lebomlik. Nem allergizál, mesésen puhává varázsolja a textiliákat, még gyapjú tisztítására is alkalmas. Sokan ódzkodnak tőle, mert nem tudják elképzelni, hogy hogyan használható mosógépben. Pedig nem csak tömbben kapható hanem pehelyként, reszelve és gél formájában is. Utóbbit a mosódiógélnél már leírt okból szintén házilag érdemes elkészíteni:

Mosószappan gél recept:

reszelj le egy fél mosószappant, majd egy 5 l-es fazekat tölts meg vízzel. Ebbe tedd a lereszelt szappant és főzd össze, amíg teljesen fel nem oldódik. Hagyd kihűlni és mehet a flakonba, tárolóüvegbe. Mosogatáshoz kicsit hígabban néhány csepp ecettel (a foltmentes szárításért) szintén használható.

Öblítés, a kényes kérdés

Rengetegen panaszkodnak viszkető, égő bőrszárazságra, bőrkiütésre és nem is gondolják, hogy épp kedvenc öblítőjük okozza a bőrirritációt. Sajnos az illatanyagon túl rengeteg olyan egészségtelen és környezetkárosító adalékanyagot tartalmaz, amelyeknek semmi keresnivalója egy háztartásban. Ma már általánosan elterjedt nézet, hogy öblítők használata abszolút nem ajánlott.

Mosószappannal már önmagában igazi klasszikus, kellemes szappanillatú, mosósszódával pedig teljesen semleges, illatmentes lesz ruhánk. Aki mégis hiányolja az intenzív illatanyagot, a boltokban számtalan mosóparfüm kapható, igazán kellemes illatkompozíciók közül válogathatunk. Sajnos mind műanyagüvegcsében –szintén házi, pénztárcabarát alternatívát ajánlok.

Egyszerű öblítő házilag  

• egy csésze háztartási ecet,
• egy csésze víz és
• 5-10 csepp illóolaj kell hozzá pl. levendula, citromf

AMIT SEMMIKÉPP NE HASZNÁLJ

Hipó : A legelterjedtebb fehérítő, fertőtlenítő anyag, holott borzasztó veszélyes vegyszer. Roncsolja az anyagot, de a nagyobb baj, hogy szerves anyagokkal való reakciója mérgező vegyületeket eredményez, a természetes vizekbe kerülve pedig rákkeltő szerves klórvegyületté alakul.

Remélem segítségedre volt ez a rövid áttekintés a természetes és környezetkímélkő mosószerekről. Ne feledd „Sharing is caring”

Oszd meg másokkal is, közösen többet tehetünk a változásért!

A hatékony mosásról vegyszerek nélkül bővebben »

Nincs szépség a legfinomabb kelmében sem, ha éhínség és boldogtalanság készítette…

GANDHI

Az organikus impulzus vásárló

A szemeid előtt már a messzeségben egy szebb jövő lebeg és valahol a lelked mélyén egy fenntartható gardrób álmaid ne továbbja, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá? A fehérnemű vásárlás remek alkalom, hogy az impulzus vásárlások helyett, egyelőre kicsiben lépj a tudatosság mezejére.

Ha őszinték akarunk lenni, ahogyan a világot járt finom kis anyagdarabkákat magunkra öltjük, legtöbbünknek eszünkbe sem jut fast fashion tucat-csodák helyett, helyben gyártott, organikus vagy épp újrahasznosított anyagból készült alsónemű után kutatni.

Aggodalomra semmi ok, a kutatómunkát elvégeztem helyetted

Fenntarthatóság és alsónemű ?!

Az előző cikk végén szó volt már a magyar vagy Magyarországon gyártott fehérnemű kínálatról. A lehető legjobb és legtudatosabb döntés magyar márkák mellett letenni a voksodat. Azonban miután egykezünkön meg lehet számolni az összeset, szétnéztem a nagyvilágban is, hátha jobb a helyzet.

Hosszú felsorolás helyett végül 4 márkát hoztam, amely hitvallásában és stílusában is mindent tud, ami egy fenntartható és szexi terméktől elvárható. Webshopjuk Magyarországra is szállít, így ha elég gyors vagy Valentin napra még pont ideér

Brook There

A Main-beli székhelyű márka termékei az USA-ban termesztett organikus pamutból készülnek. A Brook There fehérneműk a tartásról és a kényelemről szólnak. Felejtsd el a push up vagy a spandex hatású szintetikus anyagokból eszkábált alakformáló fehérneműt. Brook DeLorme a márka tervezője, ezek helyett formakövető szabással és okos részletekkel, mint például karcsúsító szín blokkokkal és stratégiailag elhelyezett csíkokkal gondoskodik a tökéletes alakról és viselőjének magabiztosságáról.

Base Range

A francia márka mögött álló vízió, annak nevében is megmutatkozik (a rövidítés a Basic Aesthetic for Sustainable Easywear – alapvető esztétika a fenntartható könnyűviseletért– a márka elsődleges üzenete). De míg a koncepció az egyszerűségre törekszik, a kivitelezés igencsak átgondolt: a füstös-fekete bodyjaik alapanyaga rugalmas, bambusz, és sportos, gofri-kötésű melltartóikat festetlen pamutból készítik. A családi tulajdonban lévő vállalkozás kis szériában gyártja termékeit Portugáliában és Törökországban. Termék fotóikon a természetesség jegyében nem modellek, hanem hétköznapi nők szerepelnek – őszinte és igazi képeken.

Only Hearts

A márka megalapítása egy korábbi cukrász és egy butik tulajdonos együttműködése. A Peruban gyártott Only Hearts Organic kollekció a GOTS-tanúsítvánnyal rendelkező pima pamutból készül.

De kínálatában találunk újrahasznosított csipkéből készült alsóneműt, trikókat, pizsamákat valamint otthoni viseletet is. Még mielőtt rosszra gondoltok, az újrahasznosítás ezesetben nem már hordott fehérneműk átalakítását jelenti, hanem egyéb termékek készítésekor visszamaradt, maradékanyagok felhasználását

Nico

Az egyszerű és az unalmas között megtalálni a tökéleteset – ezt tűzte ki célul a Nico, a Down Under márka fehérnemű vonala. Ez az első olyan fehérnemű kollekció, melyet az egyébként nagyon szigorú Ethical Clothing Australia akkreditál. A Nico bambusz- és organikus pamutszövetekkel dolgozik. Weboldalukon a teljes transzparencia jegyében nem csak az újrahasznosítási folyamataik színfalai mögé leshetünk be, hanem a készítőket is megismerhetjük.

Tudatos gardrób az alapoktól

Alsóneműt mindannyian rendszeresen vásárolunk. Megvannak a kedvenc fazonjaink, amiben sportolni, aludni vagy épp csábítani szeretünk, a fehérnemű divat pedig korántsem olyan szeszélyes, mint a kifutók világa. Éppen ezért remek kiindulási pontja egy fenntartható ruhatárnak, ha első lépésként alsóneműinket olyan márkáktól szerezzük be, akik környezetbarát gyártási folyamataikkal kiállnak a környezetvédelemért. Igazán nem nagy dolog és mégis a világot jelenti, hogy képzeletbeli kosarunkat hol töltjük meg és mely márkákat támogatjuk vásárlásainkkal. Te mit választasz…?

Ha most csak pár perced van ugorj a számodra fontos fejezethez:

» Mi a baj a fast fashion-nel?
» Ki készítette a ruhámat?
» Szükséges-e a mainstream márkák bojkottja?
» Hogyan legyen tudatos/etikus gardróbunk?

Hogyan lett a divat, a kapitalizmus kedvenc gyermeke?

Az öltözködés önkifejező szerepe és így a divat története egészen az őskorig nyúlik, de ne menjünk most ennyire messzire. Elég, ha a 19. század végére ugrunk egy gyors áttekintés erejéig. A nők stabilabb és függetlenebb életmódjának köszönhetően ugyanis ekkor kezdtek el a divatipar határai kiszélesedni, elindultak az első divatmagazinok és a szabók is egyre bátrabban bántak fantáziájukkal. A szabóság a díszítés művészetévé vált: megszületett az „haute couture” (franciául „magas szabászat”). Lépésről-lépésre lekerültek a fűzők és helyettük egy szempillantás alatt az Art Deco egzotikus vonalai ölelték, hangsúlyozták a női alakot.

Divatházak, szezonok, szériák

Az I. világháború végeztével az 1920-as évek nagy változást hoztak, elérkeztünk a klasszikus divatipari modell kialakulásának gyökereihez, akkoriban kezdték el bontogatni szárnyaikat a stílus nagyjai, mint például Coco Chanel, Jeanne Lanvin vagy Salvatore Ferragamo… Az elkövetkezendő időkben a nagy divatházak megalapozták és tartották is a sokáig azt a klasszikus két (esetleg négy) szezonos gyártási modellt, mely alapvetően tavaszi/nyári (Spring/Summer) és őszi/téli (Autumn/Winter) kreációkból építkezett. Mindezt sem a II. világháborút követő szériagyártás, sem az őrületes sebességgel fejlődő különböző gyártási technológiák, de még Hollywood Aranykora sem tudta felülírni.

Varrógép mögül a trendek közé

A high fashion és luxusmárkák kora virágzott: a francia és olasz divat egymás után ontotta magából a neves tervezőket és mester műveiket. Ám az egyedi darabokat, a luxusviseletet nem mindenki tudta megfizetni. A konfekció korában, akik divatra vágytak maguk ragadtak tűt, cérnát és szorgosan kopírozták a divatlapok hasábjait saját ruhásszekrényükbe. Jól emlékszem a polgári lakás nappalijában kiterített, filctollal körbe rajzolt Burda szabásmintákra.  Elegáns szoknyácskák és blúzok elevenedtek meg a varrógép alatt, amit aztán büszkén viselt nagymamám a konfekcióról vásárló kolléganői csodálatára.

Az egyre növekvő igény és az átalakult világpolitikai helyzet egyszercsak lehetővé tette, hogy a márkák csendben átkússzanak az országhatárokon és a ruhaipar szép lassan vezető iparággá nőtte ki magát.

A szingli mozgalom idejére a karrier hajszától állandó időhiányban küzdő nők többé már nem ültek varrógép mögé. Praktikusabb megoldások után kutattak. A világ utcáinak kifutóin színes magassarkúban egyensúlyoztak a trendek között, egyik ruhaüzletből a másikba.

A társadalom divatéhsége falási rohammal tört a világra, elképesztő versenyt okozva a kínálati oldalon. A „megoldás” Észak-Amerikából érkezett, a textilgyártók érdekvédelmi képviselete, annak érdekében, hogy gyorsabban kielégíthessék a fogyasztói igényeket elképesztő sebességre kapcsolt és megalkotta „fast fashion”-ként (magyarul gyors divat) elhíresült modellt, amely olyannyira működőképesnek bizonyult, hogy a mai napig meghatározza a ruhagyártást.

Mi a baj a fast fashion-nel?

A megfizethető divat óriásai (Inditex, H&M, Mango..), mind a fast fashion modell szerint működnek. Szemet gyönyörködtető kínálattal kápráztatják el a nagyérdeműt – évente cirka 50 kollekcióval. A hagyományos 2 szezonos, klasszikus modell során egy-egy ruhakollekciót hónapokig tartó tervezési folyamat előz meg, majd az egyes öltözékeket aprólékos munkával alkotják meg.

A fast fashion ezzel szemben 40-50 mini szezonra épít és minden egyes szezonhoz külön kollekciót terveznek, gyártanak, majd értékesítenek világszerte! Ez nem kevesebbet jelent mint, hogy a tervező asztalról – amely gyakran az elismert divatházak kifutói mellől skiccelve lopott másolat és annak mutációja – mindössze 15 nap alatt már kész termék születik, ami alig néhány héten belül megérkezik a boltokba is.

A legkülönbözőbb értékesítési technikákkal, színes-szagos kirakatokkal, akciókkal végül gátlástalanul alacsony áron vásárolhatjuk meg a divat hétköznapi relikviáit… Azt gondolhatnánk jöhet a happy end: a cégek profithoz, a világ szegényebb országaiban munkához, mi pedig elérhető áron új, divatos ruhához jutunk. Mindenki nyer. Vagy mégsem!?

Az összeomlás

A retail világ könnyed díszletei mögött 2013. áprilisában, Bangladesben óriási robajjal, összeomlott a 8 emeletes Rana Plaza ruhagyár komplexum. Konstrukciós hiba miatt. Egyik pillanatról a másikra.

A katasztrófa 1 134 ember halálát okozta, további 2500 szenvedett súlyos sérülést és többszáz embert nyilvánítottak eltűntnek.

A történtek után, nagyító alá került divatipar kénytelen- kelletlen kiteregette a szennyesét. A textilipari dolgozók veszélyes munkakörülményei, megszámlálhatatlan túlórái és alacsony fizetése nem maradhatott többé tabu.

A lakosság nagy része még mindig nem tudja, hogy az emberi és a környezetvédelmi visszaélések mindennaposak a divat- és textiliparban. A fast fashion cégóriások diktálta őrületes tempó, gyakran csak kizsákmányoló módon tud megvalósulni.

Elsőre azt gondolhatnánk, ez az óriási tragédia gyökereiben rázta meg a textilipart, azonban a divatipar ugyanebben az évben addigi legjövedelmezőbb évét zárta világszerte.

Azért lassan mégis elindult a változás, mert ahogyan a ruhagyár monstrum alatt megnyílt a föld és ezreket temetett maga alá, napvilágott látott:

a „fast fashion” gyártási modell a legkevésbé sem fenntartható.

Sőt, a tempó, amit diktál olyan fékevesztett, hogy az utóbbi évtizedben hiába a filléres kiárusítások, a kereslet nem képes felszívni a legyártott mennyiséget, már nem környezetszennyezés a legnyobb probléma, hanem a túltermelés. Gondolhatnánk azt is, de hát ezt könnyűszerrel megoldhatjuk. Adjuk a szegényeknek a felesleget, de az igazság az, hogy nincs annyi rászoruló a világon, mint amekkora a túltermelés.

Ki készítette a ruhámat?

A fast fashion gyártási lánc átláthatatlan útvesztő. Gyakran maguk a márkák sincsenek tisztában azzal, hogy honnan származik az alapanyag. Amíg a profit szépen növekszik miért érdekelné őket a tárgyaló asztal mögül, hogy hol és milyen körülmények, gyártó, beszállító áll egy-egy munkafolyamat, ruhakollekció elkészítése mögött.

A bangladesi tragédia óta a fenntartható divat a különböző környezetszennyező technológiák visszaszorítása mellett, a gyártási lánc és a textilipar átláthatóságának fontosságát is jelenti.

Eddig a ruháinkról nem kérdeztünk. Elég volt egy influencer fotója az instan, a megbízható reklámarc az óriásplakáton és a „baráti” ár…

Ezzel az egyszerű kérdéssel indítva a vásárlók és a márkák közötti párbeszédet, Carry Somers, a Fashion Revolution nemzetközi divatforradalom társalapítója azt vallja: az átláthatóság az első lépés a márkák meggyőzésében, annak érdekében, hogy felelősséget vállaljanak a gyártási láncaikban biztosított munkakörülményekért.

Made in…

Banglades, Kína, Thaiföld, India után Észak-Afrika is felkerült az olcsó munkaerőt, alacsony adót és laza szabályrendszert kínáló piacra. Köztük nem ritkán az egyes részfolyamatokat megosztva, átláthatatlan és lekövethetetlen úton és őrületes sebességgel mozog az alapanyag, míg valahol a világ egyik pontján megszületik a kész termék.

Persze ott a címke: Made in Thailand, Made in China vagy Bangladesh… De ezek az országok valójában egy bonyolult labirintus végállomásai.

2017. óta Magyarország is csatlakozott a mozgalomhoz. Minden évben, a Rana Plaza tragédiájának évfordulójának hetében, a #whomademyclothes gyűjtőhashtag használatával az Instagramon te is részese lehetsz a divatforradalomnak.

Szükséges-e a mainstream márkák bojkottja?

A fenntarthatóság szexi, a tudatosság trendi lett.  De mit tehetünk mi „mezei”, jószándékú, fast fashion fogyasztók?  Hiszen Magyarországon nincsen igazán sok tervező. A helyben készült designer darabokat pedig sokszor olyan áron mérik, hogy abból inkább nyaralunk egyet a Balatonon all inclusive. Egyszóval a gazdasági helyzet miatt, az átlag magyarnak jóval szűkebb a mozgástere. Főleg akkor, ha nem vagyunk odáig a vintage darabokért.

Mindenkinek szíve-joga nemet mondani a turkálóra.

Személy szerint magam is a turi-kerülők táborát gyarapítom és nem rosszallásból, lekicsinylésből – hiszen igencsak pénztárcabarát megoldás volna onnan öltözködni. De egyszerűen nem tudok túrni… Sokadik nekifutásra sem. Akadnak barátnőim, akik valóságos kincsekre bukkannak ilyenkor – ráadásul tényleg szemtelenül olcsón. Én viszont csak lapozgatom, nézegetem a végtelen ruhasorokat és nem jön az ihlet.

Adott a kérdés: mi marad nekünk, gyarló fast fashion „rajongóknak”, ha etikusan és fenntarthatóan szeretnénk öltözködni?

Áltathatjuk magunkat, hogy kedvenc márkánk évek óta büszkén hirdeti környezettudatos technológiáit, hogy a farmerünk, a pólónk újrahasznosított netán biopamutból készül. De a valóság az, hogy ilyen mennyiségű szériagyártás semmilyen formában nem környezetkímélő, maximum mérsékeltebben szennyező.

Aki ismer, jól tudja, hogy évekig nem csak a divat szeretete, hanem munkaviszony is fűzött a ruhakereskedelem nagy neveihez. Erről majd talán egy másik posztban írok. Mindenesetre nagyjából el lehet képzelni, a gardróbom hány százaléka származik pl. a H&M-ből, Inditex boltokból…

Nos nagyjából 99-100%.  Rosszul érzem-e magam emiatt? Igen, a valósággal szembesülve mindenképp – de eszembe sem jut megválni tőlük. Helyette megpróbálom kimaxolni a fast fashion ruháim élettertamát.
Ami azért nem kevés erőfesztés egy olyan világban, ahol mindent úgy készítenek, hogy tönkremenjen minél hamarabb. De nincs más út, máskülönben belefulladunk a szemétbe.  

Lassan egy éve már, hogy 3 hetet tölthettem a világ másik felén, Ausztráliában. A természet közelsége, érintetlensége, de leginkább a helyiek hozzáállása környezetükhöz – nem túlzás – örökre megváltoztatott. Pillanatok alatt a tudatos életmód felé fordította figyelmemet.

Nem sokkal ezután már Szentesi Réka divatszociológus, a Mod’Art International Hungary divatiskola divatmenedzsment szakának vezetőjének előadásán ültem Fast Fashion – Slow fashion témában… majd pár hónapra rá magam mögött hagytam a fast fashion karriert.

Réka szerint a jó gardróbhoz önszeretet és önismeret szükséges.

A tudatos gardrób nem a karcsúbb, dögösebb, vagányabb énüknek készül, hanem hordható, egymással jól variálható és általunk szeretett ruhadarabokból építkezik.

Hogyan legyen tudatos/etikus gardróbunk?

3 lehetőséget, ha úgy tetszik három fenntartható divatlépést hoztam.

1. A harmincas szabály

A legegyszerűbb módszer, a tudatos gardrób első lépcsője, amit bárki könnyedén elsajátíthat. Livia Firth a fenntartható divat egyik legismertebb nagykövete tette ismertté. A hölgy nevéhez fűződik a True Cost nevű dokumentumfilm – amit ha még nem láttál, ideje megnézni, lentebb a sokkoló előzetes. Ezek után már csak mellesleg említem meg, hogy Colin Firth (igen, Mark Darcy) felesége.

Na de vissza a harmincas szabályhoz, ami mindössze annyi:
mielőtt megvásárolsz egy új ruhát, tedd fel a kérdést:

viselnéd-e legalább harmincszor?

Ha a válasz igen, akkor nyugodt szívvel megveheted. Máris jelentősen tudatosabb és fenntarthatóbb lesz gardróbod.

Nos elégedetten nyugtázhatom, hogy ezt a szabályt igencsak kimaxoltam az utóbbi években. Leginkább ugyanis, általam csak „játszósként” emlegetett ruhadarabokat variáltam aktuálisan üzletbelsők átépítésekor, kirakatrendezéskor vagy épp kutyasétáltatáshoz.

De persze, ha a szekrény mélyére nézek, van olyan alkalmi ruhám, amit még soha nem viseltem – bele kellene fogyni. Viszont olyan is akad, amit még főiskolás koromból őrzök, ami akárhogy is nézem, már egy évtized.

2. Az 5 etikus divatkövető elv

Ha a harmincas szabály, már készség szinten benne van a zsigereinkben. Jöhet a következő szint, divatkövetés a fenntarthatóság jegyében.

Nézzük meg mit tanácsolnak a rutinosabbak:

1. Óvd és kezeld gondosan meglévő ruhadarabjaidat. Mosd és vasald a címkén látható előírások szerint, így sokáig hordhatod majd kedvenc öltözékeidet.
2. Vásárolj kevesebbet és válassz jobban. Csak olyan darabokat vegyél, amelyek 100%-ban tetszenek és már a próbafülkében is kényelmes és biztosan hordani fogod. Gondold végig: illik-e a szerzemény meglévő ruhatáradba, tudod-e kombinálni?
3. Válassz minőségi, hosszú ideig hordható ruhákat pl. vásárolj magyar tervezőktől. Egy-egy ilyen gondosan készített designer darab sokkal időtálóbb.
4. Vásárolj használtruha, second-hand üzletekből.
   Akinek van hozzá érzéke némi szerencsével fillérekért juthat egyedi és designer holmikhoz.
5. Támogass vásárlásoddal etikus márkákat.
   Keress olyan márkákat melyek gyártási lánca lekövethető pl. újrahasznosított anyagokból kreálnak új ruhát.

Valahogy mindig volt bennem egy furcsa fenntartás a drágább holmikkal kapcsolatban. Annak ellenére, hogy fotózásokról nagyon jól ismerem egy tervezői darab milyen magas minőségben készül a fast fashion termékekhez képest. Az anyaguk már tapintásra is teljesen más a megmunkálás precizitása pedig csaknem megszólal, ahogy magadra öltöd. Arról nem beszélve, messziről látni, ha valaki nem egy tucatblúzt, hanem minőséget visel.

Korábban mindig azt mondtam, ha milliomos lennék sem adnék ki tízezreket egy-egy ruhadarabért. Inkább költeném jótékony célokra vagy mondjuk utazásra… De az idők változnak és mióta a fenntarthatóság is szempont más szemmel nézek a magasabb minőségű és ezért drágább ruhákra.

Tulajdonképpen vágyom rá, hogy ne üssön agyon a szikrázó viszkóz. De a pamutnak eladott póló se nézzen ki úgy frissen vasalva, mint amivel előző nap felmostam a lakást…

Úgyhogy, ha kérdeznétek,
most azt mondanám közelebb járok egy magasabb minőségi mércével épített kapszulagardrób felé, mint egy újabb
„gyorsan valami olcsót” shopping körúthoz.

3. Kapszula gardrób

Minden jó gardrób legnagyobb erénye az időtlen stílus és a minőség – a tudatos gardróbé különösen.

Stylistként mindig is személyes kedvencem volt, ha valaki arra kért rakjunk össze számára egy kapszula gardróbot. Viszont valahogy magamban sosem éreztem az erőt hozzá, hogy lekorlátozzam a lehetőségeimet…

Kapszula gardrób azoknak való, akik:

• már nem a kísérletezgetésről szól az öltözködésük
• az életformájuk nem követeli meg, hogy több helyzetben, más-mást stílust képviselve jelenjenek meg.
• pontosan meg tudják fogalmazni stílusukat
• tisztában vannak alkatukkal, színeikkel

A módszer tulajdonképpen az egymáshoz illő ruhadarabok kombinálását jelenti, kulcsdarabokat párosítva szezonális kiegészítőkkel. Ha fast fashion darabokból rakunk össze kapszulát, nagy lépéssel előrébb vagyunk a tudatosság felé. Azonban az igazi csavar, ha etikus forrásból vásárolt termékekből építünk ruhatárat.

A kapszula összetett téma, itt most részleteiben nem térek ki rá.

Terveim szerint külön poszt érkezik és kapcsolódó workshoppal is készülök Nektek!

Merre tovább? – teszem fel magamnak is a kérdést:

A ruhatáram mindig is a klasszikus divatiskolát követte, alapvetően két szezonra épül: hideg és meleg időnek megfelelő darabokkal. Viszont szerettem szárnyalni a trendekkel, válogatni és váltogatni a stílusokat éppen aktuális hangulatomnak megfelelően. Bevallom példul tipikus példája voltam annak, aki 3x annyi ruhát csomagol, mint ahány napra elutazik.

Egy-egy szezonon belül a legkülönbözőbb színű, stílusú, fazonú szerzeményeket kombináltam és csak 3 aranyszabály volt, hogy

• egy héten belül kétszer hasonló outfit ne legyen rajtam,
• ha valakivel munkán kívül találkoztam igyekeztem visszaemlékezni, hogy a legutóbbi alkalommal mit viseltem, még véletlenül se vegyem fel ugyanazt
• mindig más és más szettben indultam bulizni és randizni

Mostanra egyrészt a fenntarthatóságtól vezérelve, másrészt talán az évek eredményeképp alábbhagyott a hektikusság. Egyre inkább hajlok rá, hogy engedek a kihívásnak, belevetem magam és megalkotom az én kis kapszuláimat

Mit is jelent a fenntartható életmód?

Sok-sok mítosz és fogalom kering manapság a köztudatban, amelyet a fenntarthatósággal azonosítanak. Rendkívül összetett, de dióhéjban ugyanúgy része a környezetvédelem, mint a gazdasági és társadalmi fejlődés. Ezek együttes jelenléte a garancia arra, hogy méltányos, mindenki (emberek, és a bolygó minden élőlénye) számára elviselhető és élhető folyamatok zajlanak. Fenntarthatóságról, csak akkor beszélhetünk, ha mindezek együtt, egyszerre teljesülnek.

7 milliárd ember gondolja úgy, hogy

„én kevés vagyok a változáshoz”

A mai kor embere a legkülönbözőbb helyzetekben képes elhitetni magával, hogy cselekedetei, a tettek, amelyeket a mindennapokban véghez visz, nem vezetnek eredményre. Nincs ez másként a fenntarthatósággal sem.

Legyen szó egy ásványvíz megvásárlásáról műanyag palackban, amely aztán a szemétben végzi vagy épp’ a boltban vehető nejlonzacskók használata helyett mindig magunknál hordani egy-két bevásárlótáskát – látszólag egyik sincs befolyással az óceánokban úszó szemétszigetekre, a klímaváltozásra, az éhező gyerekekre a világ másik felén. Pedig minden döntésünknek súlya van, némelyiknek akkora, hogy a világ beleremeg – szó szerint.

A fenntarthatóság közös ügyünk

Rengeteg apróságnak tűnő dolgot építhetünk be a mindennapok rutinjába, amelyekkel óriási lépéseket tehetünk egy fenntartható jövőért. Márpedig változtatni kell, mindannyiunknak. Nem csak a cégóriások és a kormányok feladata, hanem minden egyes emberé. Sokszor elfelejtjük, de nagyon igaz a mondás: nem apáinktól örököltük a Földet, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Felelősséggel tartozunk érte.

Megtenni az első lépéseket a tudatos életmód felé hasonló érzés, mint leugrani egy szikláról.  Egy részed retteg, halogat, tele vagy kétségekkel, hogy egyáltalán jó ötlet ez az egész. Saját magadat is megkérdőjelezed, képes vagy-e rá? Aztán végül meghozod a döntést és abban a pillanatban rájössz, hogy ez életed legnagyszerűbb tapasztalatainak egyike.

Hiszem, hogy a fenntarthatóság lehet szexi.

Azzal, hogy odafigyelünk környezetünkre és tudatosan élünk nem kell feladni a stílusos életvitelt és átadni magunkat a kopott nihilizmusnak.

Hiszem, hogy lehet egy gardrób egyszerre átgondoltan felépített és sikkes. Lehet egy háztartás egyszerre fenntartható, környezetbarát és közben végtelenül otthonos és dizájnos.

Hiszek az apró lépések erejében, az életformában, amely nem a lemondásokról szól, hanem a tudatos döntésekről, ahol a mindennapok apró részleteiben bújik meg a tudatosság.

A Style of Smile egyet jelent a stílussal, az önfeledtséggel azonban olyan ismérvekkel is kiegészül, mint a fenntarthatóság és tudatosság. 

A nőiség megélése

Aztán ott a másik nő. A pár évvel idősebb, már félig felnőtt generáció, aki már több-kevesebb ideje párkapcsolatban él. Mellette karriert épít, néha egy-egy pillanatra a gyerekvállalás gondolata is megfordul a fejében, de fél, hiszen maga sem engedte el teljesen a tinédzser évek lázadását. Gondolatban még mielőtt bankszámlájára kerül már elköltötte a fizetését cipőre, a csinos blúzra ott a kirakatban, a kedvenc rúzsa legújabb árnyalatára, fodrászra, körmösre. Aztán bűntudata van, hogyan lesz így saját családja?!

A nők és a családalapítás

Elképzeli magát, ahogy a szép ruhák helyett újszülött gyermeke öleli vállát és a védjegyévé vált, évek óta használt parfüm helyett a savanyú hányás szag lengi be bármerre jár… Hogy nincs az a ránctalanító, ami eltünteti a kialvatlanság sötét karikáit… Hogy a magassarkúit szép sorban fiatalabb barátnőinek ajándékozza, mert a mindennapi rohanásban semmi értelme vesződni velük. „Melegítőben, sportcipőben is le lehet ugrani a boltba, tulajdonképpen sminkelni is időpazarlás, a fodrász pedig kész pénzkidobás.” És mire észbe kap, elindult a „lejtőn”.  Mert végre, a hosszú-hosszú évek után, amíg minden áldott napot azzal töltött, hogy tökéletesre fesse a képet, ami a tükörből visszanéz, tulajdonképpen most üdítő megélni, hogy ‘a la natur’ ő maga lehet. De végül egyre rosszabbul érzi magát a bőrében és maga sem tudja miért.

Mitől ragyog a nő?

… a környezete, a családja egyszerűen nem érti, hova lett a korábban céltudatos, ragyogó nő?! Azt mondják elvesztette öNmagát. Párja hol biztatja, hol nekiesik, hol belenyugszik, változnak a dolgok, de az okostelefonján titkon csodálattal nézi meg az ismerős Nők ragyogó képei.  Nem érti az ő párjának meg mi a franc oltotta ki a fényét?! Vágyik arra zabolázatlan izgalomra, amit kapcsolatuk elején keltett benne a Nő. Ahogy magassarkúban, karcsún, a vágy ékeibe bújtatva belépett az életébe…

Magam is megtapasztaltam milyen az amikor „jólesően” elengedi magát az ember lánya. Amikor a mindennapi szépségrutint és készülődést, kényelemre váltja ; csak aztán a fagyi visszanyal. Beköszönt a depresszió és valljuk be kínkeserves a semmiből újrafogalmazni magunkat.

Nő magunk

Szóval nagy meló, de be kell lássuk a Női léthez minden életszakaszban, minden körülmények között hozzátartozik a szépség, a divat és mindenekfelett női mivoltunk szeretete. Mégpedig látványosan. Egyrészt, ha életünk párjának izgalmát és figyelmét fent akarjuk tartani, nem szabad, hogy teljes mértékben elengedjük a tinédzserévek ébredező lelkesedését, hogy megéljük Nőiségünket. Mi több, mi is csak akkor lehetünk öNmagunk, avagy a magyar nyelv beszédes szépségével, játékosan „Nő mag”-unk, ha a Nőiség minden misztériumában kiteljesedünk.

Több, mint egy évtizede dolgozom, a divat, a trendek forgatagában. Az évek alatt minden élethelyzetből érkező nővel találkoztam tanácsadásaimon. Örömmel láttam a felragyogó arcukat amikor csapatommal megmutathattuk, hogy  többet rejt a karakterük, mint a megfáradt karrierista, a kissé megszürkült, kopottas háziasszony vagy a megtépázott kisgyerekes anyuka szerep. Nem egyszer láttuk a férfiak, férjek csillogó tekintetét is ilyenkor, amint megpillantja a velünk eltöltött nap után a rég látott Nőt. A nőt, aki végre újra feltöltődve, szexin lépett ki a műterem kapuján; minden porcikájával azt hirdetve: magára talált.

Mai rohanó világunkban, hogyan hozhatjuk ki öNmagunkból a maximumot a túlzásokat mellőzve? Milyen divatirányzatokat érdemes követnünk, kell-e egyáltalán divatozni ahhoz, hogy megjelenésünk nőies, erőlködés nélkül stílusos legyen? Hogyan tudjuk lemondások nélkül megélni Nőiségünket, hogy minden rezdülésünk azt hirdesse, jól vagyunk a bőrünkben?

Meggyőződésem, hogy a modernkori nőiség 3 legfontosabb alappillére az önszeretet, a tudatosság és a fenntarthatóság. Egyszerűen azért, mert a Nők felelőssége óriási, hogy milyen értékrendet képviselünk, majd adunk tovább gyermekeinknek és általuk hová formálódik világunk.

Elgondolkodtattalak? Szeretnéd mélyebben felfedezni Nőiségedet? Találkozzunk személyesen az önMagunk, Nő magunk stílus- és életmód workshop programon:

Talán már egy órája utaztam, amikor elképedve eszméltem rá, hogy elő sem vettem a gépet… annyira lekötöttek a körülöttem zajló események és mást sem csináltam csak figyeltem az embereket.

A németek most sem hazudtolták meg önmagukat, ha társaságban utaztak, zavartalanul kommunikáltak egymással… ha pedig találkozott a tekintetünk egy mosollyal konstatálták, ezt követően lehetőleg még hangosabban, jobban produkálták magukat nemtől és kortól függetlenül… így aztán remekül szórakoztam: semmi mást nem kellett tennem csak a fejemből kinézni és figyelni őket, hogy kisebb-nagyobb show műsor részese lehessek.

Volt aki úgy gondolta bebizonyítja, ő nem csak most neveli a gyermekét és csak teljesen véletlen, hogy sikerült a drágának éppen engem leköpnie a szájában szétforgácsolódott zsömlével… közben pedig apuci  monoton hangon és mosolyogva fegyelmezi gyermekét, ő pedig üvöltve tájékoztat minket arról, hogy éppen mi köti le.

A másik asztalnál egy színes bőr és selyemkavalkádba burkolódzott középkorú hölgy társaság osztotta meg egymással, hol és milyen minőségű ruhákat vásároltak a közelmúltban… a hátuk mögött pedig egy komoly öltönyös úriember a nyitott laptopja mögött kézzel-lábbal magyarázott telefonját füléhez szorítva, láthatóan igen komoly dolgokról tájékoztatva a vonal másik végén lévő felet és még akkor sem jött zavarba, amikor megszólalt a kezében a készülék.

A mellettem lévő 30-as úriember pedig, miközben folyamatosan a telefonját nyomkodta profikat megszégyenítő módon, először egy almát, majd egy zsömlét pusztított el két perc alatt, végül ráküldött még 2 zacskó gumicukrot is kb. fél órán kersztül intenzíven csörögve a gyártócég által igazán dizájnosan megtervezett zacskóval…

Érdekes jellemüket figyelve a legszimpatikusabb tulajdonságuk, kortól és nemtől függetlenül az igényességük: ahogyan folyamatosan pakolgatták holmijaikat újabb és újabb rendszerbe… ahogy óránként egy 20 év körüli fiú jött hatalmas zsákkal a kezében a megüresedett zacskókat, szemetet összegyűjteni begyakorolt dallamszerű szövegével, ugyanakkor nagyon jókedvűen és barátságosan felajánlva, ha valamitől szeretnénk megválni, azt csak nyugodtan dobáljuk bele a nylon tasakba  / na persze tárgyakra, ételmaradékokra utalva /. Mindaddig amíg számukra mindez természetes, számomra rendkívül érdekes volt vagy akár az is,  ahogy  a fiú  igazán komolyan vette munkáját és poénkodva segített az utasoknak.

Összességében azt mondhatom,  a vártnál kellemesebben telt az utazásom, jókedvűen szálltam le és igyekeztem megkeresni a Budapest felé közlekedő járatot.

Katartikus élmény fogott el, amikor megláttam a Budapest feliratot: boldogan szálltam fel, gondolván arra, hogy már otthon is fogom érezni magam, hiszen az „enyéim” között lehetek. Nagyon vártam, hogy végre felülhessek és végre érezhessem Magyarország számomra jellegzetes illatát. Nos megkaptam…

Abban a pillanatban, ahogy felléptem a vonatra… mellkason vágott, szinte az agyamig és gyomromig hatolt a tömény kolbász, szalámi, fasírt illata… megspékelve igazi, kemény lábszaggal. Mondom sebaj…a magyar ember imád enni és igen a mi kajáinknak van illata és íze… az pedig, hogy valakinek nagyon erős lábszaga van… hát így jártam, éppen itt ül ezen a kocsin… majd leszáll.

 Nem szállt le… sőt gőzöm sincs, hogy kihez tartozott a tömény „illatfelhő”… de gondoskodott az alaplégkörről utazásunk végéig.

Miután sikerült legyőznöm a döbbenetem és alapémelygésem, újból az utasokat kezdtem stírölni. Sokkal csendesebben telt az út… az emberek túlnyomó része csak bámult maga elé, mintha éppen most döbbent volna rá élete  hibáira. 20 és 30 között szinte mindenki a telefonjával babrált néhányan a laptopjukba mélyedtek.

Sikerült rájönnöm,  mi emberek hajlamosak vagyunk természetesnek venni az átlagos vagy szép és jó dolgokat… amikor pedig találkozunk ennek az ellentétével elképedve tűnődünk el a „miérteken”.

Nyilván átlátom és tisztában vagyok a magyar viszonyokkal, azt is tudom, hogy vonaton túlnyomórészt nem kifejezetten azok utaznak, akik jó anyagi körülmények között élnek. Azt azonban nem igazán tudom felfogni,  az alacsonyabb életszínvonal, miért jár együtt ápolatlansággal, igénytelenséggel, nemtörődömséggel… koszos és kifejezetten kellemetlen szagú ruhákkal, cipőkkel, étkezési kultúrával… A vonat állapotáról pedig inkább már nem is beszélnék…

Azok közé tartozom, akik azt vallják a megtapasztalások miatt élünk itt a földön. Ennek tükrében, akár meg is köszönhetem ezt az élményt… ugyanakkor elkeseredve vettem tudomásul, hogy talán hiábavaló mindaz a törekvés, amikor Magyarországot igyekszünk az európai színvonalnak megfelelő szinten és színben bemutatni… hirdetni, hogy Európa szívében van egy kicsi, de annál erősebb, céltudatosabb nép, aki a hagyományok mellett, korunk elvárásainak megfelelően – még ha gazdaságilag nem is tart ott, ahol kellene – igényes, kreatív, egyedi értékekkel bíró valóságában létezik…

 Jeremiás Katalin

—

Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,

plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,

vagy látogasd meg weboldalunkat: