Imádtam rajzolni, színezni és szépet alkotni, emellett rengeteget olvastam és saját történeteket írtam, szereplőimnek varázslatos világokat építettem újságpapírokból kivágott montázsokból és ruhákat terveztem számukra…

A továbbtanulás visszatérített a realitás talajára: alkotói munka helyett komolyabb dolgokon törtem a fejem. Debrecenben születtem, akkoriban stylistokról, tervezőkről ott még nem nagyon lehetett hallani. Viszont nagyon tetszettek az igényes reklámfilmek… ma már tudom leginkább a képi világ, a styling miatt. Így jött a marketing és a közgazdaságtan.

Csak tudatosan – avagy hogyan lettem közgazdász?

2008-ban közgazdászként diplomáztam marketingkommunikáció szakirányon, mellette pedig párhuzamosan nemzetközi gazdaságtanból is záróvizsgát tettem. A főiskola után aztán beszippantott a budapesti média, az ügynökségek, magazinok világa, prezentációk, Excel táblák… nem találtam a helyem, hiányzott a kreativitás. Külföldre “menekültem” nyelvet tanulni, Gran Canaria szigetén dolgoztam, mint PR emellett különböző online és nyomtatott platformokra írtam cikkeket.

Miután hazajöttem 2009-ben a spanyol Inditex, Stradivarius márkájának flagship üzletében kezdtem dolgozni manager-ként, ezzel egyidőben pedig a KREA Kortárs Művészeti Iskola Stylist képzésének hallgatója lettem. Olyan elismert szaktekintélyektől tanulhattam, mint az egykori Use Unused márka alapítói Tóth András és Godena-Juhász Attila divattervezők, Kiss Szilárd stylist, Matisz Alíz enteriőrtervező. Divatbemutatókon asszisztáltunk, fotózásokat szerveztünk és stylistként az üzleteket jártam a megfelelő ruhák után kutatva. Tartalmas és nagyon inspiráló időszak volt.
A divat, a stílus lett az életem.

Stílus- és életmódtanácsadás

2011-ben elindítottam a Style of Smile stílus- és életmódtanácsadás szolgáltatást és blogmagazint, amely keretében addigi tapasztalataimmal felvértezve egy fodrászból, sminkesből és fotósból álló kreatív csapattal, személyi és divat stylistként dolgoztam Németországban és Magyarországon. Ugyanebben az évben “Az év legígéretesebb fiatal vállalkozója” pályázat díjazottja lettem, valamint divatfotó kategóriában a The Photography Gala Awards által Arany minősítésben részesült stylist munkám. 2013-ban a blogmagazin megkapta a Sanoma Media VIP blog kitüntető címét és saját rovat vezetésére nyílt lehetőségem az American-Hungarian Journalban.

Újra divat – visszatérés a fast fashion gépezetbe

2017. januárjában egy új lehetőség, újabb kihívás talált rám: a C&A divatmárka magyarországi üzleteinek vizuális vezetője lettem. Büszkeséggel töltött el a pozíció, izgalmas volt visszatérni a divat és a kereskedelem ezen ágába, de rövid időn belül megfogalmazódott bennem, a fast fashion és a szériagyártás, a tömegtermelés már nem fér meg az egyre inkább ébredező környezettudatos szemléletemmel.

2018. januárjában egy sorsfordító utazás megpecsételte a “retail”- karrierem. 3 hetet tölthettem Ausztráliában, ahol a természet közelsége, érintetlensége és a helyiek hozzáállása környezetükhöz – nem túlzás – örökre megváltoztatott és a természet tisztelete és a tudatos életmód felé fordította figyelmemet.

Nem mintha az ausztrálok nem küzdenének a környezetszennyezéssel, ugyanakkor bármerre jártunk gyönyörű tisztaság vett körül és az a fajta együttélés, kapcsolódás a természettel, amelynek részesei voltunk egészen új távlatokat nyitott meg előttem.

Újra itthon – a tudatosság ébredése

Vásárláskor azon kaptam magam, hogy egyre inkább keresem a környezetbarát alternatívákat. Szinte haragudtam mindenre, ami műanyag és görcsösen próbáltam csökkenteni háztartásunk hulladéktermelését. Mindeközben bár igyekeztem továbbra is helytállni a munkámban, legbelül már lázadt a lelkem és az foglalkoztatott, hogyan találjam meg azt az utat, amely nem csak kreatív és üzleti vénámat táplálja, de megfér tudatos életmód törekvéseimmel is.

Nem sokkal ezután már Szentesi Réka divatszociológus előadásán ültem, Fast Fashion – Slow fashion témában. Magamnak sem vallottam be, de egy korszak lezárult és egy új, tudatosabb élet/mód vette kezdetét. A külső értékek és környezetünk óvása mellett évekig tartó intenzív belső munka, terápiával támogatott önismereti utazás tapasztalataival gazdagodva a stílust mára test-lélek-szellem egészében értelmezem, önismereti alapokra helyeztem. Ez a szemlélet hatja át tanácsadásaimat is.

A stílustalálkozók és a workshopok alkalmával holisztikus szemléletet képviselek: a tudatosan felépített stílus az egyik leghatékonyabb kommunikációs és önkifejezési eszköz.

Műanyag Böjt, megelőzésben az erő

Korábban már írtam róla, hogy milyen apró környezettudatos lépésekkel tudod a hétköznapokat fenntarthatóbbá tenni. Most a HUMUSZ Szövetség kampánya a megelőző magatartás fontosságára hívja fel a figyelmet.

Azt szeretnék elérni, hogy 03.06. és 04.21. között, a Nagy Böjt időszakában kerüljük, meg se vegyük a műanyag termékeket.

A sajtóközlemény és maga a kezdeményezés szuperül hangzik és elképesztően komoly üzenete van, de lássuk a valóságot:

Mire számíts, ha mellőzni szeretnéd a műanyagot?

Itthon nagyjából egy éve fogalmaztuk meg magunkban, hogy változtatni szeretnénk szokásainkon, ami a háztartásunk hulladéktermelését és a vásárlási szokásainkat, használati cikkeinket illeti.

Azt gondoltam, mi sem egyszerűbb, majd szépen odafigyelek és kész.

Szépen mentek is a dolgok: a szelektív hulladékgyűjtés már nem okozott gondot évek óta, a tusfürdőt szappanra cserélni is sima ügy volt. Néhány hét után rutinos mozdulatokkal raktam át a vászontasikat abba a táskámba, amely az éppen viselt outfitemhez passzolt. Nem kértem szívószálat még a moziban sem és büszkén meséltem másoknak is milyen szuper dolgokat vittünk végbe az elmúlt hónapokban a fenntarthatóság felé, azt remélve ők is kedvet kapnak, de legalábbis elgondolkodnak…

2018. október
Aztán jött egy szimpla bevásárlás… és a sokkos döbbenet.

Borzasztóan éreztem magam. Én a nagy környezettudatos, kudarcot vallottam.

Zero hero, (műanyag) hulladék nélkül élni

A műanyag életünk számos területén hasznos, időtálló, iszonyatosan ellenálló és évszázadokig fennmarad. A baj ott kezdődik, hogy olyan egyszer használatos eszközöket gyártunk belőle, amiket átlagosan 25 percig használunk.

A megelőző magatartás elsajátítása előtt fontos megértenünk, hogy műanyag nélkül élni, gyakorlatilag lehetetlen és a tudatosság nem is arról szól, hogy amint felismerjük saját pazarló szokásainkat minden műanyagtól megszabaduljunk. Helyette törekedjünk arra, hogy már meglévő műanyag tárgyainkat újrahasznosítsuk és hasznos élettartamukat toljuk ki minél tovább.

Tipikus példája a Carte D’or-os jégkrémdoboz ételhordóvá avanzsálása. Ami persze sokszor mókás a munkahelyi hűtőben, de attól még tudatos megoldása a műanyagszemét csökkentésének, ha már egyszer megvetted.

#nemrekklámhiszmindenkiismeri

Hogyan műanyagböjtölj okosan?

• kerüld a szupermarketeket – itt valószínűleg órákig toporoghatsz majd a polcok előtt, hogy megtaláld azt a terméket, ami nem műanyagba van csomagolva, aminek a vége az lesz, hogy dühösen beveszed a lesz@rom tablettát és minden mindegy alapon dobálod be a termékeket a kosárba, hogy végre kiszabadulj a levegőre. Aztán hazaviharzol és sírógörcs közepette bontogatod a nejlonzacskókat.
• keresd a kimérős pultokat – előcsomagolt áru helyett, válassz például a hentespult kínálatából
• ha teheted vásárolj a piacon 

– az egyik legnehezebb szokás, hogy az ember egyszer egy héten felkerekedjen és beszerezze egy hétre előre a friss zöldséget, gyümölcsöt, húst és mint a málhás szamár leizzadva cipekedjen végig ezer négyzetméteren… De amúgy meg olyan jó a kofákkal diskurálni. Felemelő érzés felidézni az arcukat, amikor a girbe-gurba génmanipuláció-mentes zöldségeket mosolyogva pucolod… és hát a kimérős tejföl vagy a házi tej ízét sem utánozhatja semmi.

• palackos üdítők helyett készíts pl. házi ice teát, szörpöt – sokkal finomabb és egészségesebb is. Hordozható kulacsban bárhová ugyanúgy magaddal viheted.
• fedezd fel a környéket – van-e zöldséges, hentesbolt, pékség? Ezekben a kisboltokban, egy-két alkalom után törzsvásárlóként köszöntenek és nem fognak rád bután nézni, ha nem kérsz pl. zacskót a krumplinak.
• vásárolj csomagolásmentes boltban – ha van a közeledben a legegyszerűbb alternatívája a műanyagszemét csökkentésének
• elviteles kávé, ebéd helyett helyben fogyassz – szánj időt egy kis kikapcsolódásra és ülj le kedvenc helyeden, ott fogyaszd el a választott ételt, italt

Lépésről-lépésre tudatosabban

Az elmúlt egy év nagy tanulsága számomra, hogy nem lehet egyik napról a másikra megerőszakolni életvitelünket és 180 fokos fordulattal fenntarthatóvá, zero hero-vá, ecofriendly nagykövetté válni…

Őszintén… egy év után most jutottam el odáig, hogy már a kozmetikumokat és a tartós használati cikkeket is más szemmel kezdem válogatni. Örömmel fedezem fel a bambusz csomagolásba rejtett szempillaspirált – alig várom, hogy elfogyjon a mostani és kipróbálhassam. De pl. már viszek magammal tojástartót a zöldségeshez, nejlonzacsit egyáltalán nem használok a bevásárláshoz és hamarosan kipróbálom a csomagolásmentes boltot is.

Nagy változás az is, hogy évtizedes fast fashion karrier után most mielőtt megvenném, megnézem a ruhák címkéjét… és ami mögöttük van. Palackos vizet nem emlékszem, hogy mikor vettem utoljára. 99%-ban mosódiót és mosószappant használok a mosáshoz. A minap pedig felfedeztem az Alubaba szuper újrahasznosított csomagolású, természetes tisztítószereit

De az is egy hete történt, hogy a szülinapomat ünneplve, az étteremben automatikusan beleszippantottam a szívószálba… failed

Viszont ettől még nem adtam fel. Töretlenül próbálkozunk, amin lehet és tudunk, azon változtatunk és folyamatosan keresem a fenntartható, környezetbarát megoldásokat. Úgyhogy Titeket is csak biztatni tudlak, műanyag böjtöljünk mindannyian!

Ha most csak pár perced van ugorj a számodra fontos fejezethez:

» Mi a baj a fast fashion-nel?
» Ki készítette a ruhámat?
» Szükséges-e a mainstream márkák bojkottja?
» Hogyan legyen tudatos/etikus gardróbunk?

Hogyan lett a divat, a kapitalizmus kedvenc gyermeke?

Az öltözködés önkifejező szerepe és így a divat története egészen az őskorig nyúlik, de ne menjünk most ennyire messzire. Elég, ha a 19. század végére ugrunk egy gyors áttekintés erejéig. A nők stabilabb és függetlenebb életmódjának köszönhetően ugyanis ekkor kezdtek el a divatipar határai kiszélesedni, elindultak az első divatmagazinok és a szabók is egyre bátrabban bántak fantáziájukkal. A szabóság a díszítés művészetévé vált: megszületett az „haute couture” (franciául „magas szabászat”). Lépésről-lépésre lekerültek a fűzők és helyettük egy szempillantás alatt az Art Deco egzotikus vonalai ölelték, hangsúlyozták a női alakot.

Divatházak, szezonok, szériák

Az I. világháború végeztével az 1920-as évek nagy változást hoztak, elérkeztünk a klasszikus divatipari modell kialakulásának gyökereihez, akkoriban kezdték el bontogatni szárnyaikat a stílus nagyjai, mint például Coco Chanel, Jeanne Lanvin vagy Salvatore Ferragamo… Az elkövetkezendő időkben a nagy divatházak megalapozták és tartották is a sokáig azt a klasszikus két (esetleg négy) szezonos gyártási modellt, mely alapvetően tavaszi/nyári (Spring/Summer) és őszi/téli (Autumn/Winter) kreációkból építkezett. Mindezt sem a II. világháborút követő szériagyártás, sem az őrületes sebességgel fejlődő különböző gyártási technológiák, de még Hollywood Aranykora sem tudta felülírni.

Varrógép mögül a trendek közé

A high fashion és luxusmárkák kora virágzott: a francia és olasz divat egymás után ontotta magából a neves tervezőket és mester műveiket. Ám az egyedi darabokat, a luxusviseletet nem mindenki tudta megfizetni. A konfekció korában, akik divatra vágytak maguk ragadtak tűt, cérnát és szorgosan kopírozták a divatlapok hasábjait saját ruhásszekrényükbe. Jól emlékszem a polgári lakás nappalijában kiterített, filctollal körbe rajzolt Burda szabásmintákra.  Elegáns szoknyácskák és blúzok elevenedtek meg a varrógép alatt, amit aztán büszkén viselt nagymamám a konfekcióról vásárló kolléganői csodálatára.

Az egyre növekvő igény és az átalakult világpolitikai helyzet egyszercsak lehetővé tette, hogy a márkák csendben átkússzanak az országhatárokon és a ruhaipar szép lassan vezető iparággá nőtte ki magát.

A szingli mozgalom idejére a karrier hajszától állandó időhiányban küzdő nők többé már nem ültek varrógép mögé. Praktikusabb megoldások után kutattak. A világ utcáinak kifutóin színes magassarkúban egyensúlyoztak a trendek között, egyik ruhaüzletből a másikba.

A társadalom divatéhsége falási rohammal tört a világra, elképesztő versenyt okozva a kínálati oldalon. A „megoldás” Észak-Amerikából érkezett, a textilgyártók érdekvédelmi képviselete, annak érdekében, hogy gyorsabban kielégíthessék a fogyasztói igényeket elképesztő sebességre kapcsolt és megalkotta „fast fashion”-ként (magyarul gyors divat) elhíresült modellt, amely olyannyira működőképesnek bizonyult, hogy a mai napig meghatározza a ruhagyártást.

Mi a baj a fast fashion-nel?

A megfizethető divat óriásai (Inditex, H&M, Mango..), mind a fast fashion modell szerint működnek. Szemet gyönyörködtető kínálattal kápráztatják el a nagyérdeműt – évente cirka 50 kollekcióval. A hagyományos 2 szezonos, klasszikus modell során egy-egy ruhakollekciót hónapokig tartó tervezési folyamat előz meg, majd az egyes öltözékeket aprólékos munkával alkotják meg.

A fast fashion ezzel szemben 40-50 mini szezonra épít és minden egyes szezonhoz külön kollekciót terveznek, gyártanak, majd értékesítenek világszerte! Ez nem kevesebbet jelent mint, hogy a tervező asztalról – amely gyakran az elismert divatházak kifutói mellől skiccelve lopott másolat és annak mutációja – mindössze 15 nap alatt már kész termék születik, ami alig néhány héten belül megérkezik a boltokba is.

A legkülönbözőbb értékesítési technikákkal, színes-szagos kirakatokkal, akciókkal végül gátlástalanul alacsony áron vásárolhatjuk meg a divat hétköznapi relikviáit… Azt gondolhatnánk jöhet a happy end: a cégek profithoz, a világ szegényebb országaiban munkához, mi pedig elérhető áron új, divatos ruhához jutunk. Mindenki nyer. Vagy mégsem!?

Az összeomlás

A retail világ könnyed díszletei mögött 2013. áprilisában, Bangladesben óriási robajjal, összeomlott a 8 emeletes Rana Plaza ruhagyár komplexum. Konstrukciós hiba miatt. Egyik pillanatról a másikra.

A katasztrófa 1 134 ember halálát okozta, további 2500 szenvedett súlyos sérülést és többszáz embert nyilvánítottak eltűntnek.

A történtek után, nagyító alá került divatipar kénytelen- kelletlen kiteregette a szennyesét. A textilipari dolgozók veszélyes munkakörülményei, megszámlálhatatlan túlórái és alacsony fizetése nem maradhatott többé tabu.

A lakosság nagy része még mindig nem tudja, hogy az emberi és a környezetvédelmi visszaélések mindennaposak a divat- és textiliparban. A fast fashion cégóriások diktálta őrületes tempó, gyakran csak kizsákmányoló módon tud megvalósulni.

Elsőre azt gondolhatnánk, ez az óriási tragédia gyökereiben rázta meg a textilipart, azonban a divatipar ugyanebben az évben addigi legjövedelmezőbb évét zárta világszerte.

Azért lassan mégis elindult a változás, mert ahogyan a ruhagyár monstrum alatt megnyílt a föld és ezreket temetett maga alá, napvilágott látott:

a „fast fashion” gyártási modell a legkevésbé sem fenntartható.

Sőt, a tempó, amit diktál olyan fékevesztett, hogy az utóbbi évtizedben hiába a filléres kiárusítások, a kereslet nem képes felszívni a legyártott mennyiséget, már nem környezetszennyezés a legnyobb probléma, hanem a túltermelés. Gondolhatnánk azt is, de hát ezt könnyűszerrel megoldhatjuk. Adjuk a szegényeknek a felesleget, de az igazság az, hogy nincs annyi rászoruló a világon, mint amekkora a túltermelés.

Ki készítette a ruhámat?

A fast fashion gyártási lánc átláthatatlan útvesztő. Gyakran maguk a márkák sincsenek tisztában azzal, hogy honnan származik az alapanyag. Amíg a profit szépen növekszik miért érdekelné őket a tárgyaló asztal mögül, hogy hol és milyen körülmények, gyártó, beszállító áll egy-egy munkafolyamat, ruhakollekció elkészítése mögött.

A bangladesi tragédia óta a fenntartható divat a különböző környezetszennyező technológiák visszaszorítása mellett, a gyártási lánc és a textilipar átláthatóságának fontosságát is jelenti.

Eddig a ruháinkról nem kérdeztünk. Elég volt egy influencer fotója az instan, a megbízható reklámarc az óriásplakáton és a „baráti” ár…

Ezzel az egyszerű kérdéssel indítva a vásárlók és a márkák közötti párbeszédet, Carry Somers, a Fashion Revolution nemzetközi divatforradalom társalapítója azt vallja: az átláthatóság az első lépés a márkák meggyőzésében, annak érdekében, hogy felelősséget vállaljanak a gyártási láncaikban biztosított munkakörülményekért.

Made in…

Banglades, Kína, Thaiföld, India után Észak-Afrika is felkerült az olcsó munkaerőt, alacsony adót és laza szabályrendszert kínáló piacra. Köztük nem ritkán az egyes részfolyamatokat megosztva, átláthatatlan és lekövethetetlen úton és őrületes sebességgel mozog az alapanyag, míg valahol a világ egyik pontján megszületik a kész termék.

Persze ott a címke: Made in Thailand, Made in China vagy Bangladesh… De ezek az országok valójában egy bonyolult labirintus végállomásai.

2017. óta Magyarország is csatlakozott a mozgalomhoz. Minden évben, a Rana Plaza tragédiájának évfordulójának hetében, a #whomademyclothes gyűjtőhashtag használatával az Instagramon te is részese lehetsz a divatforradalomnak.

Szükséges-e a mainstream márkák bojkottja?

A fenntarthatóság szexi, a tudatosság trendi lett.  De mit tehetünk mi „mezei”, jószándékú, fast fashion fogyasztók?  Hiszen Magyarországon nincsen igazán sok tervező. A helyben készült designer darabokat pedig sokszor olyan áron mérik, hogy abból inkább nyaralunk egyet a Balatonon all inclusive. Egyszóval a gazdasági helyzet miatt, az átlag magyarnak jóval szűkebb a mozgástere. Főleg akkor, ha nem vagyunk odáig a vintage darabokért.

Mindenkinek szíve-joga nemet mondani a turkálóra.

Személy szerint magam is a turi-kerülők táborát gyarapítom és nem rosszallásból, lekicsinylésből – hiszen igencsak pénztárcabarát megoldás volna onnan öltözködni. De egyszerűen nem tudok túrni… Sokadik nekifutásra sem. Akadnak barátnőim, akik valóságos kincsekre bukkannak ilyenkor – ráadásul tényleg szemtelenül olcsón. Én viszont csak lapozgatom, nézegetem a végtelen ruhasorokat és nem jön az ihlet.

Adott a kérdés: mi marad nekünk, gyarló fast fashion „rajongóknak”, ha etikusan és fenntarthatóan szeretnénk öltözködni?

Áltathatjuk magunkat, hogy kedvenc márkánk évek óta büszkén hirdeti környezettudatos technológiáit, hogy a farmerünk, a pólónk újrahasznosított netán biopamutból készül. De a valóság az, hogy ilyen mennyiségű szériagyártás semmilyen formában nem környezetkímélő, maximum mérsékeltebben szennyező.

Aki ismer, jól tudja, hogy évekig nem csak a divat szeretete, hanem munkaviszony is fűzött a ruhakereskedelem nagy neveihez. Erről majd talán egy másik posztban írok. Mindenesetre nagyjából el lehet képzelni, a gardróbom hány százaléka származik pl. a H&M-ből, Inditex boltokból…

Nos nagyjából 99-100%.  Rosszul érzem-e magam emiatt? Igen, a valósággal szembesülve mindenképp – de eszembe sem jut megválni tőlük. Helyette megpróbálom kimaxolni a fast fashion ruháim élettertamát.
Ami azért nem kevés erőfesztés egy olyan világban, ahol mindent úgy készítenek, hogy tönkremenjen minél hamarabb. De nincs más út, máskülönben belefulladunk a szemétbe.  

Lassan egy éve már, hogy 3 hetet tölthettem a világ másik felén, Ausztráliában. A természet közelsége, érintetlensége, de leginkább a helyiek hozzáállása környezetükhöz – nem túlzás – örökre megváltoztatott. Pillanatok alatt a tudatos életmód felé fordította figyelmemet.

Nem sokkal ezután már Szentesi Réka divatszociológus, a Mod’Art International Hungary divatiskola divatmenedzsment szakának vezetőjének előadásán ültem Fast Fashion – Slow fashion témában… majd pár hónapra rá magam mögött hagytam a fast fashion karriert.

Réka szerint a jó gardróbhoz önszeretet és önismeret szükséges.

A tudatos gardrób nem a karcsúbb, dögösebb, vagányabb énüknek készül, hanem hordható, egymással jól variálható és általunk szeretett ruhadarabokból építkezik.

Hogyan legyen tudatos/etikus gardróbunk?

3 lehetőséget, ha úgy tetszik három fenntartható divatlépést hoztam.

1. A harmincas szabály

A legegyszerűbb módszer, a tudatos gardrób első lépcsője, amit bárki könnyedén elsajátíthat. Livia Firth a fenntartható divat egyik legismertebb nagykövete tette ismertté. A hölgy nevéhez fűződik a True Cost nevű dokumentumfilm – amit ha még nem láttál, ideje megnézni, lentebb a sokkoló előzetes. Ezek után már csak mellesleg említem meg, hogy Colin Firth (igen, Mark Darcy) felesége.

Na de vissza a harmincas szabályhoz, ami mindössze annyi:
mielőtt megvásárolsz egy új ruhát, tedd fel a kérdést:

viselnéd-e legalább harmincszor?

Ha a válasz igen, akkor nyugodt szívvel megveheted. Máris jelentősen tudatosabb és fenntarthatóbb lesz gardróbod.

Nos elégedetten nyugtázhatom, hogy ezt a szabályt igencsak kimaxoltam az utóbbi években. Leginkább ugyanis, általam csak „játszósként” emlegetett ruhadarabokat variáltam aktuálisan üzletbelsők átépítésekor, kirakatrendezéskor vagy épp kutyasétáltatáshoz.

De persze, ha a szekrény mélyére nézek, van olyan alkalmi ruhám, amit még soha nem viseltem – bele kellene fogyni. Viszont olyan is akad, amit még főiskolás koromból őrzök, ami akárhogy is nézem, már egy évtized.

2. Az 5 etikus divatkövető elv

Ha a harmincas szabály, már készség szinten benne van a zsigereinkben. Jöhet a következő szint, divatkövetés a fenntarthatóság jegyében.

Nézzük meg mit tanácsolnak a rutinosabbak:

1. Óvd és kezeld gondosan meglévő ruhadarabjaidat. Mosd és vasald a címkén látható előírások szerint, így sokáig hordhatod majd kedvenc öltözékeidet.
2. Vásárolj kevesebbet és válassz jobban. Csak olyan darabokat vegyél, amelyek 100%-ban tetszenek és már a próbafülkében is kényelmes és biztosan hordani fogod. Gondold végig: illik-e a szerzemény meglévő ruhatáradba, tudod-e kombinálni?
3. Válassz minőségi, hosszú ideig hordható ruhákat pl. vásárolj magyar tervezőktől. Egy-egy ilyen gondosan készített designer darab sokkal időtálóbb.
4. Vásárolj használtruha, second-hand üzletekből.
   Akinek van hozzá érzéke némi szerencsével fillérekért juthat egyedi és designer holmikhoz.
5. Támogass vásárlásoddal etikus márkákat.
   Keress olyan márkákat melyek gyártási lánca lekövethető pl. újrahasznosított anyagokból kreálnak új ruhát.

Valahogy mindig volt bennem egy furcsa fenntartás a drágább holmikkal kapcsolatban. Annak ellenére, hogy fotózásokról nagyon jól ismerem egy tervezői darab milyen magas minőségben készül a fast fashion termékekhez képest. Az anyaguk már tapintásra is teljesen más a megmunkálás precizitása pedig csaknem megszólal, ahogy magadra öltöd. Arról nem beszélve, messziről látni, ha valaki nem egy tucatblúzt, hanem minőséget visel.

Korábban mindig azt mondtam, ha milliomos lennék sem adnék ki tízezreket egy-egy ruhadarabért. Inkább költeném jótékony célokra vagy mondjuk utazásra… De az idők változnak és mióta a fenntarthatóság is szempont más szemmel nézek a magasabb minőségű és ezért drágább ruhákra.

Tulajdonképpen vágyom rá, hogy ne üssön agyon a szikrázó viszkóz. De a pamutnak eladott póló se nézzen ki úgy frissen vasalva, mint amivel előző nap felmostam a lakást…

Úgyhogy, ha kérdeznétek,
most azt mondanám közelebb járok egy magasabb minőségi mércével épített kapszulagardrób felé, mint egy újabb
„gyorsan valami olcsót” shopping körúthoz.

3. Kapszula gardrób

Minden jó gardrób legnagyobb erénye az időtlen stílus és a minőség – a tudatos gardróbé különösen.

Stylistként mindig is személyes kedvencem volt, ha valaki arra kért rakjunk össze számára egy kapszula gardróbot. Viszont valahogy magamban sosem éreztem az erőt hozzá, hogy lekorlátozzam a lehetőségeimet…

Kapszula gardrób azoknak való, akik:

• már nem a kísérletezgetésről szól az öltözködésük
• az életformájuk nem követeli meg, hogy több helyzetben, más-mást stílust képviselve jelenjenek meg.
• pontosan meg tudják fogalmazni stílusukat
• tisztában vannak alkatukkal, színeikkel

A módszer tulajdonképpen az egymáshoz illő ruhadarabok kombinálását jelenti, kulcsdarabokat párosítva szezonális kiegészítőkkel. Ha fast fashion darabokból rakunk össze kapszulát, nagy lépéssel előrébb vagyunk a tudatosság felé. Azonban az igazi csavar, ha etikus forrásból vásárolt termékekből építünk ruhatárat.

A kapszula összetett téma, itt most részleteiben nem térek ki rá.

Terveim szerint külön poszt érkezik és kapcsolódó workshoppal is készülök Nektek!

Merre tovább? – teszem fel magamnak is a kérdést:

A ruhatáram mindig is a klasszikus divatiskolát követte, alapvetően két szezonra épül: hideg és meleg időnek megfelelő darabokkal. Viszont szerettem szárnyalni a trendekkel, válogatni és váltogatni a stílusokat éppen aktuális hangulatomnak megfelelően. Bevallom példul tipikus példája voltam annak, aki 3x annyi ruhát csomagol, mint ahány napra elutazik.

Egy-egy szezonon belül a legkülönbözőbb színű, stílusú, fazonú szerzeményeket kombináltam és csak 3 aranyszabály volt, hogy

• egy héten belül kétszer hasonló outfit ne legyen rajtam,
• ha valakivel munkán kívül találkoztam igyekeztem visszaemlékezni, hogy a legutóbbi alkalommal mit viseltem, még véletlenül se vegyem fel ugyanazt
• mindig más és más szettben indultam bulizni és randizni

Mostanra egyrészt a fenntarthatóságtól vezérelve, másrészt talán az évek eredményeképp alábbhagyott a hektikusság. Egyre inkább hajlok rá, hogy engedek a kihívásnak, belevetem magam és megalkotom az én kis kapszuláimat

Mit is jelent a fenntartható életmód?

Sok-sok mítosz és fogalom kering manapság a köztudatban, amelyet a fenntarthatósággal azonosítanak. Rendkívül összetett, de dióhéjban ugyanúgy része a környezetvédelem, mint a gazdasági és társadalmi fejlődés. Ezek együttes jelenléte a garancia arra, hogy méltányos, mindenki (emberek, és a bolygó minden élőlénye) számára elviselhető és élhető folyamatok zajlanak. Fenntarthatóságról, csak akkor beszélhetünk, ha mindezek együtt, egyszerre teljesülnek.

7 milliárd ember gondolja úgy, hogy

„én kevés vagyok a változáshoz”

A mai kor embere a legkülönbözőbb helyzetekben képes elhitetni magával, hogy cselekedetei, a tettek, amelyeket a mindennapokban véghez visz, nem vezetnek eredményre. Nincs ez másként a fenntarthatósággal sem.

Legyen szó egy ásványvíz megvásárlásáról műanyag palackban, amely aztán a szemétben végzi vagy épp’ a boltban vehető nejlonzacskók használata helyett mindig magunknál hordani egy-két bevásárlótáskát – látszólag egyik sincs befolyással az óceánokban úszó szemétszigetekre, a klímaváltozásra, az éhező gyerekekre a világ másik felén. Pedig minden döntésünknek súlya van, némelyiknek akkora, hogy a világ beleremeg – szó szerint.

A fenntarthatóság közös ügyünk

Rengeteg apróságnak tűnő dolgot építhetünk be a mindennapok rutinjába, amelyekkel óriási lépéseket tehetünk egy fenntartható jövőért. Márpedig változtatni kell, mindannyiunknak. Nem csak a cégóriások és a kormányok feladata, hanem minden egyes emberé. Sokszor elfelejtjük, de nagyon igaz a mondás: nem apáinktól örököltük a Földet, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Felelősséggel tartozunk érte.

Megtenni az első lépéseket a tudatos életmód felé hasonló érzés, mint leugrani egy szikláról.  Egy részed retteg, halogat, tele vagy kétségekkel, hogy egyáltalán jó ötlet ez az egész. Saját magadat is megkérdőjelezed, képes vagy-e rá? Aztán végül meghozod a döntést és abban a pillanatban rájössz, hogy ez életed legnagyszerűbb tapasztalatainak egyike.

Hiszem, hogy a fenntarthatóság lehet szexi.

Azzal, hogy odafigyelünk környezetünkre és tudatosan élünk nem kell feladni a stílusos életvitelt és átadni magunkat a kopott nihilizmusnak.

Hiszem, hogy lehet egy gardrób egyszerre átgondoltan felépített és sikkes. Lehet egy háztartás egyszerre fenntartható, környezetbarát és közben végtelenül otthonos és dizájnos.

Hiszek az apró lépések erejében, az életformában, amely nem a lemondásokról szól, hanem a tudatos döntésekről, ahol a mindennapok apró részleteiben bújik meg a tudatosság.

A Style of Smile egyet jelent a stílussal, az önfeledtséggel azonban olyan ismérvekkel is kiegészül, mint a fenntarthatóság és tudatosság.